Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
544 VÁRI ANDRÁS 8. Tudja-e a tanú, hogy az ispán az uraság boraiból, melyeket az erdődi és más kocsmákra vett, a javát a nagykárolyi házánál levő pincéjébe hordatta le, a kocsmákra csak az ócska ment? 9. Tudja-e a tanú, hogy a neki dolgozó mestereket nem fizette, fáradságukért fát, szénát, életet adott? 10. Tudja-e a tanú, hogy az ispán próbacséplésre a legkisebb kévéket vette, a próbára kiszedett kévéket hányatta, rázatta, hogy belőlük a szem kihulljon? Hogy próbacséplésnél sem hiteles tanú, sem bíró nem volt jelen? 11. Tudja-e a tanú, hogy a bepanaszlott vállaji ispán felesége a vállaji mészgödörből meszet ad vajért, tojásért, aprómarháért? 12. Igaz-e, hogy az ispán tulajdon cselédjeinek, kocsisának az uraság földjébe vetést adott, azt robotosokkal dolgoztatta, „szinte a mellette lévő ímokjának is"? Az első vizsgálatban kihallgattak 16 tanút, köztük egy tíz tanúból álló tanúcsoportot, akik két ember híján kiteszik Vállaj község esküdtjeinek karát. Ez összesen 26 ember, nagyobb részük vállaji, illetve mérki katolikus sváb gazda, kisebb részük vagy katolikus, vagy „orosz" vallású, illetőség megadása nélküli urasági kerülő, csikós, pásztor volt. Ezek a vádak nagy többségét konkrétan, saját személyükre, tapasztalatukra vonatkoztatva igazolták, igaz, többnyire kisebb méretekben, mint az a vádló pontokban szerepelt. Elsőre kiderült például, hogy az ispán 48 marhát, 12 lovat és öt csikót, 27 öreg és 29 fiatal sertést tartott, egy év előtt pedig még 300 darabos juhnyája is volt, csak azt a dögvész elvitte. Az is egyértelmű, hogy ezt a jószágtartást vállaji szolgálata alatt érte el. A tanúk több-kevesebb egyértelműséggel a többi vádpontot is igazolták. Egy kivétel akadt: Rothweiler György vállaji oeconomus a többiektől lényegesen eltérően vallott. О is megerősítette a nagy jószágtartás tényeit, szerinte az ispánnak 18-19 lova van, de csak az elmúlt 1814. év óta, amikből 10 paripát a vállaji istállóban az uraság szénáján teleltetett át, és szintén az uraság szénáján 34 fejős tehene van az uraság udvarán. Továbbmenve a gazda állította, hogy Mikének az első évben még csak 30-ra menő juhnyája tavalyra (1814-re) 300-ra felszaporodott. Bár többnyire ezek is a határban voltak, egyszer a gazda maga is látta, amikor az uraság takarmányát hordták nekik. Rothweiler gazda több ponton ellentmond viszont a többi vallomásnak: szerinte az állítólag eltulajdonított épületfa még a vizsgálat idején is ott áll az udvarban, csak pár darabot használtak belőle, viszont a tetőszékhez szükséges keményfát az ispán pénzért vette egy másik erdőből (Szaniszlóról), csakúgy mint a téglaégetéshez szükséges tűzifát. A tűzifát az ispán saját szekereivel hordatta, az épületfákat házához a lakosok jóakaratból hordták. Az ácsmunkát is ételért és italért végezték, nem a robotba való beszámításért. A gazda tanúságtétele nem annyira ellentétes a többi jobbágyéval, mint az első pillanatra tűnik. A jobbágyok évekre visszamenőleg nagyon pontosan tudják, milyen és mennyi állat, termény, anyag honnan hová került, ki mit vitt melyik határrészbe. Azt viszont, hogy a mozgások mögött milyen jog, engedély vagy fizetség van, nem tudhatják ilyen pontosan. A két vizsgáló tiszt azonban zárójelentésében majdnem minden pontban bizonyítottnak látja az ispán bűnösségét. Noha a tanúkat csak az eredetileg meghatározott kérdésekről hallgathatták ki, jelentésük megfogalmazásánál, noha erre
