Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
46 HONVÁRI JÁNOS újraleltározták, amiből kiderült, hogy a 210 935 360 Ft-ra értékelt vagyontárgyból már csak 59 341 434 Ft értékű van a birtokukban.3 0 2. TERMELŐSZÖVETKEZETI MEZŐGAZDASÁGI NAGYGÉPEK Olyan jogszabállyal nem találkoztam, amely tételesen tiltotta volna, hogy a termelőszövetek nagygépeket vásároljanak. Sztálin nyomán azonban 1956-ig a magyar gyakorlatban is axiómának számított, hogy „nem dobják be" a mezőgazdasági gépeket „az ingadozó" termelőszövetkezeti csoportokba. A mezőgazdasági gépek állami monopóliuma a Szovjetunióban fokozatosan alakult ki. 1930-től közel három évtizeden keresztül alapelvvé vált, hogy a mezőgazdasági nagygépeket kizárólag a szocialista tulajdon „legfejlettebb formáját" megtestesítő gépállomásoknak és állami gazdaságoknak adnak át, az „alacsonyabb rendűnek" minősített szövetkezeteket kizárták a traktorok, cséplőgépek, kombájnok birtoklásából.3 1 Sztálin egyik utolsó, a Társadalmi Szemle 1952. októberi számában magyarul is megjelenő (az „udvari" közgazdászok által egekbe emelt) írásában „elméletileg" az állami és a szövetkezeti tulajdonforma különbségével magyarázta a mezőgazdasági nagygép-monopólium fenntartásának szükségességét.3 2 A szocializmusbeli árutermelés okát Sztálin az állami és a szövetkezeti tulajdonforma létével magyarázta. Egyes szovjet közgazdászokkal (pl. Alekszandr Iljics Notkinnal) ellentétben Sztálin az állami vállalatok egymás közötti termékcseréjét a belső forgalomban nem tekintette áruforgalomnak, szerinte az állami vállalat terméke áruvá csak export esetén válik. Árucsere zajlik ezen tűi az „össznépi" tulajdonban lévő ipar és a csoporttulajdonú kolhoz között is. Mindaddig, amíg fennmarad a két tulajdonforma, „a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság gazdasági öszszefogása érdekében bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adásvétel útján történő cserét), mint a várossal való gazdasági kapcsolatnak a paraszt számára egyedül elfogadható formáját".3 3 Szerinte az árutermelés és pénzgazdálkodás akkor tűnik el a szocializmusban, amikor „a két fő termelési szektor, az állami szektor és a kolhozszektor helyén megjelenik egy mindent felölelő termelési szektor, amelynek joga lesz arra, hogy az országban minden fogyasztási cikkel rendelkezzék". Ehhez az szükséges, hogy a szövetkezeti tulajdont „a kolhozok számára és következésképpen az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott fokozatos átmenetek útján" össznépi tulajdonná változtassák, ezzel együtt az áruforgalmat „szintén fokozatos átmenetek útján" a termékcsere rendszerével váltsák fel.3 4 Sztálin nem értett egyet azokkal, akik a kolhoztulajdont államosítással akarták az „össznépi tulajdon színvonalára" emelni, mondván, a kolhoz bár nem 30 MOL XIX-K-l-ah 11. doboz. Az FM Földbirtokrendezési Főosztály 1952. augusztus 15-i jelentése Erdei Ferencnek. 31 Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Második, részben átdolgozott kiadás. (Szerk: Honvári János) Budapest, Aula Kiadó 1996. 522. 32 Az írás egyik méltatását lásd: Friss István: Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" c. műve a marxista-leninista elmélet kimagasló alkotása. Társadalmi Szemle, 1953. 1. sz. 11-37. 33 Sztálin, J.V: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Társadalmi Szemle, 1952. október 10. sz. 896-897. 34 Sztálin id. mű 898. és 929.
