Századok – 2004

Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39

42 HONVÁRI JÁNOS A háború után alakult földműves-szövetkezet termelő-kereskedő tevékenységének beindítását 1945-1947 között számos tényező akadályozta: alig részesedtek az újjáépítési hitelekből, akadozott cégbejegyzésük, nehezen jutottak a kereskedés megindításához szükséges engedélyekhez.1

3

A tulajdonukba került tekintélyes mértékű ingó és ingatlan vagyon nagy része olyan állapotban volt, hogy a nyereséges hasznosítás helyett inkább vitte a pénzt. Bár a sajtóban az fmsz-ek tevékenységében megmutatkozó „kapitalista veszély" eltúlzása és az ezzel szemben megfogalmazott „harc" csak 1948 őszén kapott nyilvánosságot, az ingyen kapott eszközök felhasználási körét már jóval korábban korlátozták.1

4

A földművelésügyi miniszter bármikor ellenőriztethette, hogy a szövetkezetek a tulajdonukba adott vagyontárgyakat „a mezőgazdasági termelés illetve a szövetkezeti tagok" érdekének megfelelően használják-e, ellenkező esetben a vagyontárgyat elvehette és a FOK1

5

kezelésébe adhatta. Az egységes falusi szövetkezetek kialakításakor (ami a háború előtt alakult szövetkezetek földműves-szövetkezetekbe való beolvasztását és a régi, „kulák-kapitalistának" minősített vezetők teljes lecserélését jelentette) a szövetkezeti mozgalom állítólagos „kapitalista veszélye" elleni fellépés még inkább a forgalmi szféra felé terelte az egyre szűkülő lehetőséggel bíró fmsz-eket.1

6

A falusi szövetke-Magyarországon, ugyanis már Pethe Ferenc is ajánlotta a parasztoknak, hogy kis csoportokba tömörülve vásároljanak mezőgazdasági eszközöket. (Lásd: Barbarits Lajos A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon. Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest 1965 77.) Nagyon hamar kialakult az egyesületi alapon történő gépkölcsönzés és a bérért végzett gépi munka gyakorlata is. (Lásd. uo. 193. és 220-221.) 1928-ban a 100 holdnál kisebb területen gazdálkodókból alakult gépszövetkezetek a traktor beszerzési árából dotációt kaptak, ha vállalták, hogy új birtokosoknak 12-15 pengős holdankénti díjért évente legalább 100 holdat felszántanak.(Lásd: A m. kir. kormány 1928. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Budapest, Athenaeum 1930. 85.) 13

Szakács Sándor: A népi demokratikus agrárfejlődés kezdetei Magyarországon 1945-1948. Gazdaságtörténeti Értekezések 6. Akadémiai Kiadó, Budapest 1971. 209-234. 14

A szövetkezetek a földreform során kapott ingatlanaikat, ipari üzemeiket, nagyobb gépeiket 1947 elejétől a földművelésügyi miniszter hozzájárulása alapján adhatták bérbe, amit a földművelésügyi miniszter - a FOK javaslatára - akkor engedélyezett, ha az fmsz annak „részletes indokait is" megjelölte. (A földművelésügyi miniszter 175 100/1947. F M. számú rendelete a földműves-szövetkezetek részére átadott vagyontárgyak (ipari üzemek) megfelelő kezelésének biztosítása, továbbá a földműves-szövetkezetekre vonatkozó egyes kérdések rendezése tárgyában. Magyar Közlöny, 1947. február 2. 27. szám.) Néhány hónap múlva - immár az államosítás közvetlen előkészítéseként -újabb rendelet jelent meg, amely a földműves-szövetkezeteknek megtiltotta, hogy ingatlanaikat engedély nélkül 10, felszereléseiket, gépeiket stb. 5 éven belül eladják, megterheljék, zálogba adják. (175 900/1947. E M. sz. rendelet a földműves-szövetkezetek tulajdonába (birtokába) adott vagyontárgyak elidegenítésének és tei-helésének tilalma tárgyában. Magyar Közlöny, 1947. május 7. 102. sz.) 15

Földmüvesszövetkezetek Országos Központja 16

A szövetkezeteket a kulákoktól és a lenini frazeológia szerinti kisárutermeléstől igyekeztek megóvni, ami a korabeli felfogás szerint „nap mint nap szüli" a kapitalizmust. Az egyik legnagyobb „veszélynek" azt tartották, amikor a szövetkezeti tagok csak „eszköznek tekintik a szövetkezést ahhoz, hogy maguk is kulákká legyenek". (Szabad Nép, 1948. október 22.) Lőcsei Pál és mások szerint a „kapitalista veszélyt" az jelenti, amikor a szövetkezetek a tagok munkája helyett bérmunkást alkalmaznak, illetve amikor a kulákok, kapitalisták szerzik meg a vezető pozíciókat. (Szabad Nép, 1948. szeptember 19.) Hegedűs András később úgy nyilatkozott, hogy a földműves-szövetkezetek áruforgalmi tevékenységének „nem egyetlen és nem is főcélja a haszonszerzés". (Szabad Nép, 1949. augusztus 7.) A SZÖVOSZ megalakulásáról szóló kormányrendelet elvetette a korábbi szövetkezeti központ „öncélú , haszonra törő kereskedelmi vállalkozási jellegét", és az új centrum legfon-