Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
Honvári János A MEZŐGAZDASÁGI NAGYGÉPEK ÁLLAMI MONOPÓLIUMÁNAK KIALAKULÁSA Az állami nagygép-monopólium Magyarországon fokozatosan alakult ki. A „fordulat" évétől eleinte csak az új, később az összes mezőgazdasági gép (traktor és cséplőgép, valamint traktorvontatású munkagép) a gépállomások, kisebb részben az állami gazdaságok tulajdonába ment át. Egyéni gazdáknak és termelőszövetkezeteknek nem adtak el többé gépeket. Az állami nagygép-monopólium fenntartását az 50-es években alapvetően politikai megfontolások tették szükségessé. A gépállomások ugyanis a puszta technikai segítségnyújtáson túl széles körű irányító szerepet töltöttek be a termelőszövetkezetek és egyéniek gazdálkodásában. Az egyik korabeli tankönyv úgy fogalmazott, hogy a gépállomás olyan „szervező erő", amelynek segítségével az állam az „egész társadalom érdekeinek megfelelően befolyásolni és szabályozni tudja mind a szövetkezeti gazdaságok, mind pedig az egyénileg gazdálkodók termelési tevékenységét".1 Az államnak természetesen számos eszköz állt rendelkezésére e két szektor „tervszerű befolyásolására". A kormányzat bőségesen élt a szigorú szankcionálás lehetőségét is magában rejtő rendeleti szabályozással, kihasználta a termelési szerződésekben rejlő lehetőségeket, és bizonyos anyagok (műtrágya, növényvédő szerek, ipari eredetű anyagok) kiutalásával is az általa elképzelt irányba terelte a mezőgazdaság nem állami szektorainak termelését.2 De nemcsak a termelés irányának, hanem módjának, eljárásainak, technikájának, szervezésének a szabályozását is elengedhetetlennek tartották. Az állam a maga eszközeivel (kötelező vetésterv, beszolgáltatás, ár- és hitelszabályozás stb.) a termelés irányát hatékonyan tudta alakítani. A termelési technikák, határidők, eljárások betartásának ellenőrzéséhez azonban olyan szervezetre volt szüksége, amely fizikailag is állandóan jelen van. Az állami gépmonopólium révén kiszolgáltatott helyzetbe kémlő termelőket a gépállomások sokkal hatékonyabban irányíthatták, ellenőrizhették.3 A gépmonopólium és a kötelező beszolgáltatás szo-1 A gépállomások munkájának tervezése. KJK Budapest, 1956. 1. 2 1950 nyarán pl. a 16 069/1950. (VI. 15.) E M. számú rendelet a kalászosok és egyéb növények betakarítása után kötelezte az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket és csoportokat, egyéni gazdálkodókat, hogy az aratás után a rendeletben előírt határidőn belül végezzék el a tarlóhántást. Ugyanebben az évben hasonló jogszabály (a 16 088/1950. (VIII. 6.) E M. számú) írta elő, hogy a gazdák kötelesek az előírt határidőig a vetéstervnek megfelelő mennyiségű kenyér- és takarmánygabonát elvetni, az őszi mélyszántást december 15-ig az előírt mélységben elvégezni. Búzából holdanként legalább 100 kg, rozsból és őszi árpából pedig legalább 90 kg tisztított, csávázott magot kellett vetni. A rendeletek megszegőit 6 hónapi elzárással és 24 ezer Ft-ig terjedő pénzbírsággal lehetett büntetni. 3 Soós Gábor: A gépállomások szerepe a mezőgazdasági termelés fellendítésében. Társadalmi Szemle, 1954. 10. sz. 77.
