Századok – 2004

Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349

374 BOLLÓK ÁDÁM mot, 831-ben Palermót. Közben folyamatosan pusztították a partvidék településeit. A dél-itáliai államok egymás elleni harcai is segítették őket. 836-ban Nápoly és Beneventum között tört ki háborü. Nápoly — mivel sehonnan sem várhatott támogatást — a szicíliai muszlimokhoz fordult segítségért, akik megragadva az alkalmat, Nápolyba küldtek egy flottát, s a beneventumi uralkodót, Sikardot visszavonulásra késztették. 838-ban a szicíliai arabok elfoglalták Brindisit, majd Sikard elől — Brindisi felgyújtása után — visszatértek Szicíliába. Ám amikor Sikardot 839-ben meggyilkolták, az arabok újra támadásba lendültek: most Calabria és Apulia vidékén pusztítottak. Ezek az események — a háttérben az amorioni vereséggel — sarkallták Theophilost, hogy követséget indítson Velencébe Theodosios patrikios vezetésével. A követek 840-ben érték el célállomásukat. Theodosios rávette Pietro Tradonico dózsét egy arabok elleni ös -szefogásra: Velence 60 hajóból álló flottát állított fel és indított útnak Taranto felé, ahol azonban az arabok szétverték azt, majd az Adrián északra hajózva pusztították a partvidéket.160 De nem ez volt Theophilos egyetlen próbálkozása. 839 novemberében szintén bizánci követség érkezett II. Abd al-Rahmán (822-852) hispániai Omaiyad emír161 cordovai udvarába. Theophilos itt is szövetséget ajánlott. Azt javasolta II. Abd al-Rahmánnak, hogy intézzenek támadást az c

Abbásida Kalifátus ellen, s állítsák vissza az Omaiyad hatalmat keleten, illetve, hogy az emír támadja meg az Aghlabida Abu Muhammad Ziyádat Allahot, Ifrïkiya emírjét (838-841). (Az Aghlabidák — főleg Abü cIkal al-Aghlab emír alatt — vezető szerepet játszottak Bizánc szicíliai birtokainak elhódításában.16

2

) Kilátásba helyezett egy közös akciót Kréta muszlim hódítói ellen is, akik Hispániából vándoroltak ki, s egy évtizeddel korábban ragadták el a szigetet Bizánctól. De Theophilos követsége itt sem járt túlzott sikerrel. II. Abd al-Rahmân ugyan elküldte Konstantinápolyba bizalmasát, al-Gazzált, aki ígéretet is tett a segítségre, amint azt a belső nehézségek lehetővé teszik. A belső bajok azonban nem szűntek, így az emír nem teljesíthette ígéretét.163 A fentiek után nem csodálkozhatunk, hogy egy harmadik nyugati nagyhatalomhoz, a Karoling Birodalomhoz is követség érkezett 839-ben. Mint az Annales Bertiniani bejegyzéséből tudjuk, Jámbor Lajos május 18-án Ingelheimben fogadta a követség tagjait, akik egy levelet hoztak magukkal. Theophilos Lajostól szintén segítséget kért: egyrészt arra bíztatta a frank császárt, hogy intézzen támadást az arabok afrikai pozíciói ellen, hogy ezzel eltereljék Muctasim figyelmét és megosszák erőit, másrészt nagyobb sereg keletre küldésében reménykedett.16

4

Azon-160 Vasiliev, A. A.: Byzance et les Arabes. I. La Dynastie d'Amorium (820-867). Bruxelles 1959.2 177-183. 161

Bár a szakirodalom gyakran nevezi II. Abd al-Rahmánt kalifának, a valóságban a hispániai Omaiyad uralkodók közül először III. Abd al-Rahmán veszi fel a kalifa címet, vö. Enciklopédie de l'Islam. I. 1960. 85! Az adatra előadásom után Fehér Bence hívta fel a figyelmem. Segítségét ezúton is köszönöm. 162

Az Aghlabidákra röviden 1. Enciklopédie de l'Islam. I. 1960. 255-258. 163 Vasiliev. Byzance et les Arabes i. m. 185-187., Shepard-. The Rhos guests of Louis the Pious i. m. 44. 164

Vasiliev: Byzance et les Arabes i. m. 184. A követség fogadását hibásan június 17-re datálja.