Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
372 BOLLÓK ÁDÁM átengedték, miért nem engedték vissza? Mindenképpen megfontolandónak tartjuk ezzel kapcsolatban, hogy (1) tudjuk a magyarokról, hogy „Karh"-ban15 1 kereskednek a rómaiakkal: „a rabszolgákat átadják nekik és római brokátot, pokrócokat és egyéb római holmit kapnak."15 2 Bár ez a tudósítás sem datálható pontosan, az egyértelmű, hogy nem a Kárpát-medencébe költözött magyarságra vonatkozik. Ibn Rusta talán közvetlenül is használta Ibn Hordádbeh művének 846-47-es kiadását,15 3 így nem tűnik lehetetlennek, hogy ez az adat a 9. század első felére (is) vonatkozik. (Erre mutat, hogy Gardizínél ez a mondat csak nagyon rövidített formában szerepel: rabszolgáikat „a rümhoz viszik és eladják.")15 4 Ha ez nem is igaz, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a magyarok — a 9. század második felében mindenképpen, de talán korábban is — jó kereskedelmi kapcsolatokat igyekeztek kialakítani a környező népekkel. (2) A ruszok ebben a korban csak „átutazók" voltak a kelet-európai steppén. Született olyan felvetés, hogy a magyar-rusz kapcsolatok a DAL 2. fejezete alapján ismert rusz-besenyő kapcsolatok mintájára képzelhetőek el.15 5 Ez azonban kevéssé valószínű, mivel a rusz-besenyő ellenségeskedés alapja a szomszédi viszony volt. (így a magyarokkal kapcsolatban Gardízi adata is erre az esetre vonatkoztatható). Ez a magyar-rusz viszonyban nem állt fenn — a 9. század első felében semmiképp —, hiszen Kijev akkor még nem volt rusz központ. így nem volt értelme egymás „megrohanásának" sem. A ruszoknak is megérte, hogy adót fizettek, amiért cserébe békében kereskedhettek. Ha nem így lett volna, elkerülhették volna a magyar területeket: léteztek utak a Dnyeperen kívül is. A ruszok fekete-tenger-vidéki katonai aktivitása is csak a 10. századra ölt komoly méreteket, mikor déli településeik létrejönnek. A 860-ban Bizáncra támadó ruszokat is valószínűleg úgy engedték át a magyarok, ahogy azt megtették Masc űdí szerint a kazárok a 910-es évek első felében. A 10. század első felének Bizánc elleni rusz hadjáratait sem akadályozta meg a besenyők steppei jelenléte. Úgy véljük tehát, hogy a magyar-rusz viszony a 9. század első felében nem volt ellenséges. Sőt általánosan talán az is megfogalmazható, hogy a ruszok keleteurópai jelenlétének első szakaszára — a 9. század első felére — egyáltalán nem volt jellemező a szomszédokkal szembeni ellenségeskedés. Igyekeztek minél békésebb viszonyt kialakítani azokkal a népekkel, akik lehetséges kereskedelmi partnereik voltak, vagy az általuk megteendő utak mentén éltek. A nagy változást majd a kereskedelem viszonyainak átrendeződése hozza a 9. század második felében, s főleg a 10. század elején. A ruszok elvesztik keleti érdekeltségeik egy részét, így egyre inkább nyugatra fordulnak: Bizánc felé. Egy részük közelebb is költözik Bizánchoz, ti. Kijevbe, ahogy a 9-10. század fordulóján Szarszkoje gorodiscse vidékén létrehozott űj településeik révén közelebb költöznek a volgai bolgár piacokhoz. Ez okozza a ruszok egyre szaporodó ellenséges fellépését délen. És még valami: Sztaraja Ladogában kb. 863-871 között tűz pusztít (E2 réteg), majd 151 Legújabban Bóna mutatott rá igen helyesen, hogy nem Kercsről, hanem Chersonról van szó, 1. Bóna: A magyarok és Európa i. m. 12-13. 152 Ibn Rusta In: Kmoskó: Mohamedán írók a steppe népeiről i. m. 1/1. 209. 153 Harmatta: A honfoglalás mai szemmel i. m. 138. 154 Kmoskó Mihály: Gardízi a törökökről. Századok 61-62. (1927-1928) [1927. 4-6. szám] 166. 155 Font: Oroszország, Ukrajna, Rusz i. m. 28.
