Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
AZ ANNALES BERTINIANI 839. ÉVI RHOS KÖVETSÉGE... 367 Kelet felé irányuló kereskedelembe: Kazáriába a muszlim kereskedők az erről a tájról származó bőrökért utaztak. Nyilvánvaló az is, hogy maguk, helyismeret híján, ekkor sem hatoltak be mélyen az erdőövbe. Kazáriába annak tudatában mentek, hogy a kazárok már korábban is valamiféle kapcsolatot tartottak az erdőöv népeivel. Nyilván átvették a 6-7. században létező kereskedelmi hálózatot, csak sokkal kisebb intenzitással működtették, mivel kizárólag saját szükségleteik fedezésére szolgált. A legkorábbi fázisban valószínűleg a kazárok szerezték be a bőröket a tőlük északra élőktől, majd továbbították azokat az iszlám világ felé. A skandinávokat ez vonzotta Szarszkoje gorodiscse környékére. Néhányan betelepültek e helyi központba, majd lassacskán egyre nagyobb részt vettek át a déli áruforgalomból. Az elsődleges űt tehát minden valószínűség szerint a Ladoga-tó - Volhov - Ilmeny-tó - Felső-Volga - Kazária vonal lehetett. Ezek után az Ilmenytótól a Dnyeperen át délre vezető utat is hamar használni kezdték (vö. peterhovi lelet, illetve Ibn Hordádbeh leírása), de csak a vikingek Bizánc felé fordulásával vette át a vezető szerepet a ruszok kereskedelmében. A Dnyeper-úttal kapcsolatban Boba Imre már 1967-ben érdekes megfigyelést tett: kimutatta, hogy az írott forrásokban a 9. század első felére nem lehet egyértelmű bizonyítékot találni a Dnyeper kereskedelmi szerepére.11 8 Hasonló irányba mutat, hogy a kijevi régióban nem kerültek elő skandináv típusú tárgyak ebből az időből.11 9 így az sem zárható ki, hogy Ibn Hordádbeh adata nem vonatkoztatható a Dnyeperre, s szerzőnk leírásában különböző útvonalak összemosódásával állunk szemben. Mindezen bizonytalansági tényezők figyelembevételével azonban mégis megkockáztat -hatónak tartjuk, hogy a Dnyeper-út — ha nem is különösebben nagy intenzitással, de mégis — használatban lehetett már a 9. század első felében. Ugyanakkor a Volga még a 10. században is a legfontosabb út lesz a muszlim-volgai bolgár kapcsolatokban.120 Látva, hogy az Ilmeny-Volhov összefolyás környéke ellenőrzi a Baltikum és Skandinávia felé tartó kereskedelmet — mely a 9. század első negyedétől már létezett — felvetődik, hogy a skandinávok bizonyára létrehoztak itt egy ellenőrzőpontot: Rurikovo gorodiscsét. Ez pedig — bár csak indirekt bizonyítékként — mintha Noszov datálását erősítené. Létezett még egy út, amely részben összefüggött a másik kettővel. A dirhemkincsek nagy számban jelennek meg a Don forrásvidéke és az Oka déli partja közötti területen.12 1 Shepard ezt azzal magyarázza, hogy itt az erdős steppe beékelődik az erdőövbe, s északi határa megközelíti az Okát is. így a vidék jó találkozási pont volt a steppe és az erdőzóna lakói számára.122 A ruszok hamar felfedezhették ezt az útvonalat, egyrészt mert az Ibn Hordádbehnél megőrzött hagyomány szerint a Don alsó folyásánál jutottak át a Fekete-tengerről Kazáriába, másrészt mert az Oka-vidék igen fontos szerepet játszott a felső-volgai kereskedelemben is. Létezett tehát egy út, amely a Kaukázusból nem a Volga, hanem a Don és a Donyec völgyein keresztül jutott el északra, majd az Oka folyónál ágazott el a Dnyeper vagy a Volga irányába. 118 Boba, I.: Nomads, Northmen and Slaves. The Hague 1967. 18-38. 119 Stalsberg: The Scandinavian Viking Age i. m. 458. 120 Vö. a 10. századi kereskedelem átrendeződéséről mondottakkal! 121 Vö. Noonan: Nine-Century Dirham Hoards i. m. 57. (térkép)! 122 Franklin, S. — Shepard, J.: The Emergence of Rus i. m. 24-25.
