Századok – 2004
Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3
34 LADÁNYI ANDOR ügyészi kinevezésekre is kiterjesztette a doktori oklevél megszerzésének követelményét. A következő években maguk a jogakadémiák is felismerték az átszervezés szükségességét. A Jogtanárok Országos Egyesülete 1913. december 4-i közgyűlésének határozata szerint a jogi oktatás végleges reformja oly módon oldandó meg, hogy „a jogakadémiák egyetemi fakultásokká vonassanak össze a jogi szakoktatás egyetemes érdekei által megkívánt számban és a leghelyesebb geográfiái elhelyezés mellett"; ezt tartalmazta 1914 februárjában a VKM-hez felterjesztett memorandumuk is. Lényegében ugyanezt ismételte meg az egyesület 1917. november 29-i felterjesztésében is, a reform egyedül lehetséges megvalósítása alapjának a jogakadémiák egyetemi rangú fakultássá emelését tekintve, elvileg valamennyi jogakadémia esetében „mindazáltal megfontolás tárgya lehet a hasonló szervezetű és egyazon felekezetű jogakadémiáknak alkalmas székhelyen egy fakultássá való egyesítése". E felterjesztésekre a minisztériumtól nem érkezett válasz, a jogakadémiák problémája megoldatlan maradt; a kassai jogakadémia dékánjának 1918. februári felterjesztése szerint a jogakadémia „elvesztve életképességének alapfeltételeit, lassankint egy élni nem tudó, meghalni nem képes halódó intézménnyé alakul át".2 2 Külön kategóriát alkottak a tanulmányi alapból fenntartott királyi jogakadémiák. Az 1780-ban létesített tanulmányi alap , jogi természetéről" évtizedeken át vita folyt, idővel azonban elismerték annak katolikus jellegét. A tanulmányi alapot azonban mindvégig a VKM kezelte, és a királyi jogakadémiák is a minisztérium közvetlen rendelkezése alatt álltak. Salacz megállapítása szerint: „Elhomályosult korszakunkban [...] a tanulmányi alapból fenntartott jogakadémiáknak [...] katolikus jellege". Elnevezésük már csak „királyi" volt, a katolikus jelző nélkül, csupán a nagyváradi nevezte magát a 90-es évek közepétől 1914-ig királyi katolikus jogakadémiának. E jogakadémiák közül a győrit, mint említettük 1892-ben megszüntették, a kassait pedig — hivatkozva arra, hogy a tanulmányi alap a jogakadémiai tanárok fizetésének felemelése miatt növekvő kiadásokat nem tudja 22 A felekezeti jogakadémiák problémáira: Sashegyi: i.m. 7., 46-48., 242-247.; Mezey Barna: A jogakadémiák 1874. évi reformja. Jogtörténeti Értekezések. 14. sz. A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében. Budapest, 1984. 103-119.; Szabó György: Jogi oktatás Pápán. A pápai református jogakadémia története. (1832-1885.) Uo. 126-139.; Nagy Sándor: A jogi oktatás és szervezete a debreceni református kollégiumban. 1742-1914. Uo. 171-189.; A magyar jogászgyűlés évkönyve az 1870. évre. Pest, 1871. 21-22., 71-72., 7&-77., 81-88., 243-247., 314-326.; Magyarországi Rendeletek Tára. 1874. Budapest, 1875. 366-384.; A tiszántúli református egyházkerület 1874. okt. 1-4-i és 1881. aug. 20-25-i közgyűlésének jegyzőkönyve; Hörk József: Az eperjesi ev. ker. Collegium története. Kassán, 1896. 244-245., 250-251., 255-256., 261.; Kopcsányi Károly: A pécsi jogakadémia múltja és jelene. Pécs, 1897. 51.; Udvardy László: Az egri érseki joglíceum története. (1740-1896.) 442-448., 469-473., 903-904., 919-922.; Áz 1881. évi KI XXX. k. 211.; A magyar jogászgyűlés évkönyve az 1889. évre. Első kötet. Budapest, 1889. 190-235. Második kötet. Budapest, 1890. 207-271; Jogtudományi Közlöny 1908. 359-360.; Concha Győző: A jogakadémiai tanárok egyetemi magántanári habilitatiója. Jogállam 1915. 165-172.; A budapesti magyar királyi tudomány-egyetem jog-és államtudományi karának véleményes jelentése az elméleti jog- és államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról szóló ujabb előadói tervezetre. Budapest, 1902.; AUB anni 1905/06. 257-258.; Budapesti Hírlap 1911. nov. 26. 47.; A magyar református egyetemes konvent 1912. ápr. 26-i ülésének jegyzőkönyve.; Jogakadémiai Szemle 1913. 1-2. sz. 6-10., 1914. 1. sz. 3-4., 7-13., 1917. 2-4. sz. 19.; MOL К 500 195051/1917.
