Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 329 kus nyelvi reminiszcenciáitól, a század végéről, az 1090-es évek fejlődéséről tanúskodik a pannonhalmi könyvjegyzék, amely ha történetírókat nem is, a történeti tárgyú irodalom olyan klasszikusát, mint Lucanus mái- tartalmazta2 1 . A fennmaradt kéziratok közül joggal hivatkozhatunk a zágrábi káptalani könyvtár 13. századi kézirataira, köztük Eutropius históriájára2 2 , vagy a 12. századi, ma Bécsben őrzött, Vitéz János gyűjteményből származó gyűjteményes kötetre (Jordanes: Gethica, Dares Phrygius, História Appollonii Tyrii). A történeti feljegyzéstől és „évkönyvtől" ugyanis a krónikát (többek között) a szerkezet és keret, a klasszikus és részben kortárs mintaképek tudatos követése különbözteti meg, amelyek pl. a magyar Anonymus számára alapvetően a Trója-regények és a Nagy Sándor-történetek voltak23 . Az antik és késő-antik művelődés és írásbeliség csúcsproduktumainak legalább részleges recepciója alapvető feltétele volt a nyugat-európai színvonalon álló önálló történetírói alkotások megszületésének, aminek nyomai még a feltételezett, legkorábban a Salamon-kori, legkésőbben Kálmán-kori krónika esetében is csak nehezen ismerhetők fel2 4 . Elbeszélő források szempontjából olyan fejlett és korai íráskultúrájú ország, mint Anglia esete is elgondolkoztató. A krónikák megszületése ugyanis nem következett be azonnal a normann megszállás (1066) után, hanem csak a harmadik király, I. Henrik (1100-1135) uralkodása alatt.2 5 Ebben természetesen nem az 1100 körüli évszám az érdekes, hanem a tény, hogy a történeti visszapillantás igényének a megfogalmazódásához évtizedekre volt szükség. Az első művek közé sorolható Durham-i Simeon helyi egyháztörténete (1104/8), Eadmer művei Canterburyben, illetve Winchesteri Florentius alkotása. A nagyobb történeti alkotások majd csak a 12. század közepén születnek meg: így Henry of Huntingdon „História Anglorum" c. munkája, az Angolszász krónika „E" szerkesztése, a már említett Simeon és John of Hexham művei, vagy éppen a „Gesta Stephani". Norbert Kersken hívja fel egyébként a figyelmet, hogy a krónikák papírra vetése szempontjából Európa-szerte bizonyos periodicitás figyelhető meg, s éppen az 1100 körüli évek ilyennek számítottak Európa-szerte. 21 Veszprémy L.: A pannonhalmi apátság könyvtára, In Takács Imre (szerk.): Möns sacer. Pannonhalma ezer éve. 1. k. Pannonhalma 1996, 327-382.; Nemerkényi Előd: Latin klasszikusok középkori könyvtárakban: Magyarország a 11. században. Magyar Könyvszemle 119, 2003, 1-16. 22 Csapodi Csaba-Csapodiné Gárdonyi Klára: Biblotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. 1-3. Bp. 1988-1994. 2: Nr. 2865., Bécsre uo. 1: Nr. 56. 23 Ld. Gabriel Silagi (kiad. Veszprémy Lászlóval): Die „Gesta Hungarorum" des anonymen Notars. Sigmaringen, 1991. és Anonymus, Magyarok cselekedetei. Kézai Simon: Magyarok cselekedetei. Ford.-bev. Veszprémy L. -Bollók János. Bp. 1999 (Milleneumi magyar történelem). A normann és magyar történetírás hasonló műlt-képére és a klasszikus irodalmi előképek követésére ld. Veszprémy L: „The Birth of Hungarian Identity in the Historiography of the Middle Ages", In Piroska Nagy (szerk.): Conquête, acculturation, identité: des Normands aux Hongrois. Les traces de la conquête. Rouen 2001, 93-109. 24 Idézi Mályusz Elemér és Györffy György igen lehangoló véleményét az ősgeszta szerkesztőjéről Kristó Gy.: Magyar historiográfia I im., 135. 25 N. Kersken: Geschichtlose Zeiten. Vom Verstummen der Historiographie im Mittelalter, In Manipulus florum. Aus Mittelalter, Landesgeschichte, Literatur und Historiographie. Festschrift für Peter Johanek. Münster, New York, München, Berlin 2000, 9-29., kül. 16.
