Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
326 VESZPRÉMY LÁSZLÓ sítette úttörő jelentőségű értekezésében e ténnyel a hazai tudományos közvéleményt2 . Az okleveles forrásokat tekintve Lengyelországban 1200 előttről 71 oklevélről van tudomásunk, ami közül közel 40 tekinthető hitelesnek.3 Az első eredetiben fennmaradt oklevelet Vladislav Herman adta ki 1087 és 1095 között a bambergi székesegyház javára. Korábbról csak a híres „Dagome iudex"-féle oklevél kivonata ismert. Az előbb említett hiteles oklevelekből 30 1150 és 1200 közötti, ami megfelel a magyar, sőt a nyugat-európai trendnek is. Itt is nyugodtan utalhatunk arra az általánosan érvényesülő jelenségre, hogy miként a 11. században a császári udvarral, ügy a későbbiekben a pápai udvarral, illetve a legátusokkal fenntartott okleveles kapcsolatok pozitív, normalizáló hatással voltak az oklevelek formuláira, kancelláriaszerúségük fejlődésére.4 Csehországban is hasonlóan nehézkesen indult az oklevelezés. Ismét hasonlóan a pannonhalmi alapítólevélhez, a pápa, XV János által 993-ban kiadott papiruszra írott Brevnovi alapítólevél is többszörös interpolációval terhesen, 13. századi átírásban maradt ránk.5 Az itteni kolostori könyvtárból alig valamivel több maradt fenn eredetiben, mint Pannonhalmán, három-négy kötet6 . A sokat utazó és levelező Szent Adalbert maga is hozzájárulhatott az írásbeliség terjedéséhez, miközben saját személyes pecsétjét használta. A litomericei társaskáptalan alapítólevele 1057-1058 közötti évekből a következő mérföldkő a cseh diplomatika történetében, mégha az oklevélnek csak egyes részei vezethetők vissza az eredeti dokumentumra. Az első cseh király, II. Vratislav uralkodása alatt (1061-1092) megnő ugyan az oklevelek száma, hitelességük azonban vitatott, s gyanút keltően hasonló a szövegezésük. A VII. Gergely pápától érkezett tucatnyi levél azonban kétségtelen nyomát mutatja az írásbeliség megindulásának. Külön hely illeti meg a fejlődésben Henricus Zdík, olmüci püspököt (1125-1150), aki kimagasló műveltsége és világlátottsága révén is tisztában lehetett az oklevelezés kulturális jelentőségével. Nem véletlen, hogy négy oklevél is fennmaradt tőle.7 Jelentőségét bizonyítják a neki címzett pápai és császári levelek is, s különösen III. Komád 2 Font Márta: Kényszerpályák és választási lehetőségek a keresztény nagyhatalmak árnyékában. (Közép- Kelet-Európa a 10-12. században). MTA doktora disszertáció. Pécs, 2001.; Anna A-damska: Le passage à l'écrit dans les pays de l'Europe Centrale (Bohême, Pologne, Hongrie). Előadás Cambridgben, 1998-ban. 3 Anna Adamska: „From memory to Written Record" in the Periphery of Medieval Latinitas: The Case of Poland in the Eleventh and Twelfth Centuries, In Charters and the Use of the Written Word in Medieval Society. Ed. Karl Heidecker. (Utrecht Studies in Medieval Literacy). Turnhout 2000, 83-100. 4 A. Adamska: From Memory im., és vö. Bullarum Poloniae, vol. I. 1000-1342. Ed. I. Sulkowska és S. Kuras. Roma 1982. 5 Ivan Hlavacek: The Use of Charters and Other Documents in Premyslide Bohemia, In: Charters and the Use of the Written Word, 133-144.; vö. J. Zemlicka: К hodnovérnosti listiny Jana XV pro kláster v Brevnove (31.V993), In Ivan Hlavácek - Marie Bláhová (szerk.): Milénium brevnovského klástera, 993-1993. Sborník statí о jeho vyznamu a postavení v ceskych déjinách. Praha 1993, 25-39. 6. I. Hlavácek a kolostori könyvtár korai történetéből, In Milénium brevnovského klástera im. 53-66., amiből kiderül, hogy három fennmaradt, részben Pannonhalmáról is ismerős, kézirattal számolhatunk (Hrabanus Maurus, Amalarius és Izidor, Lekcionarium). 7 I. Hlavacek: Use of Charters im. 137.; vö. J. Bistriczky: Studien zum Urkunden-, Brief- und Handschriftenwesen des Bischofs Heinrich Zdík von Olmütz. Archiv für Diplomatik 26, 1980, 135-258.