Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

32 LADÁNYI ANDOR E tanácskozás eredményeit figyelembe véve Trefort 1880. július 8-án leiratban fordult a jogakadémiával rendelkező egyházak vezetőihez, amelyben hivatkozva egyrészt arra, hogy a jogakadémiákon „a jogi szakképzés nem áll a kor színvonalán", másrészt pedig a jogi pályára készülők „aggasztóvá váló" nagy számára, arra, hogy a két tudományegyetem és a 13 jogakadémia „hazánk e részbeni szükségletét messze túlhaladja", „a baj orvosszerét legközvetlenebbül a fennálló tizenhárom jogakadémia egy részének megszüntetésében, vagy kevesebb számú, de magasb színvonalú jog- és államtudományi karokba összeolvasztásában vélem keresendőnek". Közölte, hogy a közvetlen rendelkezése alatt álló — akkor már állami — nagyszebeni jogakadémiát, valamint a négy királyi jogakadémia egy részét hajlandó lenne megszüntetni, ill. összevonni, ha nem tartana attól, hogy az „a jogi pályára tóduló ifjakat nem más pályára, nem is az egyetemekre, hanem a [...] felekezeti jogakademiákba fogja terelni". Ezért tisztelettel felhívta a püspököket (ill. az egri érseket), nyilatkozzanak arra vonatkozólag, hogy hajlandók volnának-e a főhatóságuk alatt álló jogakadémiát vagy megszüntetni vagy valamely királyi jogakadémiával jog- és államtudományi karrá egyesíteni. Végül kijelentette, hogy valamennyi felekezeti jogakadémia megszüntetését nem sürgeti, törekvése „csak az intézmények és az országos szükségletek közötti helyes arány" kialakítására irányul. Az érdekelt egyházi vezetők kivétel nélkül elutasító választ adtak, közülük Samassa József egri érsek polemikus válaszában készségét fejezte ki „valamely feloszlatandó királyi kath. jogakadémia alapjának átvételére és a lyceum alapjával való egyesítésére". Hasonló jellegű — de kevésbé gúnyos hangú — volt a pécsi püspök válasza is: készséggel fogadja a miniszter azon ajánlatát, hogy a pécsi joglíceum alapja valamely királyi jogakadémia alapjával egyesíttessék, de azzal a feltétellel, hogy „e jogakadémiának mindenesetre Pécsett keilend lennie". A protestáns egyházkerületek egyöntetűen ragaszkodtak jogakadémiáik fenntartásához. Csak a pápai jogakadémia szűnt meg 1885-ben, de nem Trefort leiratának hatására, hanem annak következtében, hogy az egyházkerület egyéb, növekvő kiadásaira tekintettel nem tudta vállalni az évről évre csökkenő hallgatólétszámú jogakadémia költségeit. A jogakadémiák esetleges átalakításának kérdése a képviselőház közoktatásügyi bizottságának albizottsága által szervezett, az előzőekben említett 1883. májusi ankéten is napirendre került; a közoktatásügyi bizottság 1884. május 8-i jelentése ezzel kapcsolatban csak annyit tartalmazott, hogy a jogakadémiák Jelenlegi helyzetükben változatlanul meg nem hagyhatók". Trefort miniszterségének utolsó éveiben azonban a jogakadémiák helyzetének rendezése érdekében — a nagyszebeni jogakadémia 1887-ben történt megszüntetésén kívül — további lépésekre nem került sor. A miniszteri székben Trefortot követő Csáky a jogakadémiák egy részének csonka egyetemmé fejlesztését tartotta volna kívánatosnak, Wlassics véleménye pedig az volt, hogy az életképes jogakadémiákat fejleszteni, az egyetemek színvonalához közelíteni kell, míg „az életképtelen nem érdemes pártolásra". A jogakadémiák helyzetének, jövőjének megítélése szorosan összefüggött a jogi oktatás reformjának a 80-as évek vége óta hosszú ideig napirenden szereplő kérdéseivel. Az 1889. évi jogászgyűlés ezzel kapcsolatban azt a határodét hozta, hogy: „A