Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 311 1181-ben kelt privilégiuma,20 0 sőt III. Orbán pápa 1187. évi bullája is,201 a későbbi, már említett pápai kiváltságlevelek (III. Kelemen, III. Ince, III. Honorius, IX. Gergely) viszont már nem említették. Az ítélkezési gyakorlat azonban, úgy túnik, fontos volt az apátság számára, hiszen 1180 decembere előtt követség útján tájékozódtak a montecassinoi apátság ezirányú szokásairól, amelyekről Péter apát készségesen felvilágosítást adott Similis szentmártoni apát részére.202 Később pedig, 1231. május 7-én, IX. Gergely pápa terjedelmes kiváltságot biztosított Pannonhalma részére azon szerzetesek esetében, akik simonia vétkébe estek, feloldozás nélkül egyházi rendeket vettek fel, istentisztelet végeztek.20 3 Ezzel a rendelkezéssel párhuzamba állítható a IV Sándor pápa 1256. október 10-i bullájában meghatározott kiváltság, amely a kiközösített szerzetesek feloldozásának jogát — a pápa helyett, bizonyos feltételekkel — az apát számára biztosította.204 200 „Monachos etiam et sanctimoniales eidem monasterio subiectas sine cuiuscumque prohibitione vobis regulariter liceat iudicare" - PRT I 610-611. (hiányos); CDB 1/21. Eredetije nincs, másolata: Liber Ruber, п. 42., 81-84. (DF 208 291.). 201 „Monachos etiam et sanctimoniales eidem monasterio subiectas sine cuiusquam prohibitione vobis regulariter liceat iudicare" - DF 206 828. (PRT I. 612-613., hiányos; CDB 1/24.). Másolata: Liber Ruber, п. 43., 84-87. (DF 208 291.). 202 DF 206 826. (PRT I. 608-609.). 203 „Ex parte tua, fdii abbas, fuit nobis propositum, quod nonnulli monachi eiusdem monasterii, quod immedietate apostolice sedis subest, pro iniectione violentia manuum in seipsos in canonem inciderunt sententie promulgate, quidam vero symoniacum habuerunt ingressum in monasterio memorato, quorum aliqui absolutionis beneficio non obtento celebrare divina et ad sacros ordines sunt promoti. De ipsorum itaque salute sollicitus, postulasti, ut cum eos venire ad sedem apostolicam oporteret, et metuas, ne vagarentur veniendo ad ipsam et salutis, cuius causa venirent, incurrerent detrimentum, cum ipsis agere misericorditer dignaremur. Nos autem plenam de discretione tua fiduciam obtinentes, considérantes quoque, quod religionis favore agendum est mitius cum eisdem, devotioni tue presentium auctoritate concedimus, ut huiusmodi manuum iniectoribus, nisi eorum difficilis fuerat et enormis excessus, propter quem merito ad sedem apostolicam sint mittendi, possis iuxta formám ecclesie absolutionis beneficium impetrtiri, facturus cum symoniacis, prout in constitutione generalis concilii continetur. Super eo vero, quod dicti excommunicati per simplicitatem et iuris ignorantiam celebravere divina et sacros ordines receperunt, iniuncta eis penitentia competenti cum ipsis tibi liceat, prout secuti eorum expedire cognoveris, dispensare. Si autem prefati excommunicati scienter in contemptum ecclesiastice discipline talia presumpserunt, eis per biennium ab ordinum executione suspensis et iniuncta penitentia competenti cum eis postmodum, si fuerint bone conversationis et vite, auctoritate nostra dispensare valeas, sicut videris expedire" - DF 206 911. (PRT I. 703.). 204 „Exhibita nobis tua petitio continebat, quod nonnulli monasterii monachi eiusdem et conversi pro violatione iniectione violentia manuum in se ipsos et quidam pro detentione proprii, alii etiam pro denegata tibi et predecessoribus tuis obedientia seu conspirationis offensa in excommunicationis laqueum inciderint, quorum monachorum quidam divina celebrarunt officia et receperunt sacros ordines sie ligati. Quare super his eorum providere soluti a nobis humiliter postulasti. De tua itaque circumspectione plenam in Domino fiduciam obtinentes, presentium tibi auetorita (!) concedimus, ut eosdem excommunicatos hac vice huiusmodi excommunicationum sententiis absolvas iuxta formám ecclesie vice nostra, iniungens eis, quod de iure fuerit iniungendum, proviso, ut manuum iniectores, quorum fuerit gravis et enormus excessus, mittas ad sedem apostolicas absolvendos cum illis autem, qui absolutionis beneficio non obtentu facti immemores vel iuris ignari receperunt ordines vel divina officia celebrarunt, iniuncta eis pro modo culpe penitentia competenti, eaque peracta, liceat tibi de misericordia, que superexaltat iudicio, pro eorum saluti expediri videris, dispensare. Si vero prefati excommunicati non tantum in contemptum clavium scienter talia presumpserunt, eis per biennium ab ordinum executione suspensis et imposita eisdem penitentia salutari, eos postmodum, si fuerint bone conversationis et vite, ad gratiam dispensationis admittas. Proprium autem, si quid habent dicti monachi et conversi, facias in tuis manibus resignari in utilitatem ipsius monasterii convertendum" - DF 207 038. (PRT II. 296-297.).
