Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
300 KISS GERGELY XXII. János pápa meghagyta az esztergomi érseknek, hogy a szentmártonhegyi apátság apátválasztásában járjon el. A korábbi apát, [II.] Miklós ugyanis csak a maga hasznára kormányozta az apátságot. Megválasztását a pápával nem erősíttette meg, az apátság jövedelmeit, birtokait felélte, díszes kegytárgyakat tulajdonított el, világiakkal, nőkkel mutatkozott, végül ismeretlen helyre távozott az apátságból. A konvent ekkor összegyűlt, és szavazással a Kalocsa egyházmegyei Dombó apátját, [III.] Miklóst választotta meg apáttá, és Tamás dékán űtján tájékoztatták. Miklós procurators, révén értesítette a konventet, hogy elfogadja az apáti tisztet, továbbá személyesen kérte pápai megerősítését. A pápa megparancsolta az érseknek, hogy vizsgálja meg Miklós alkalmasságát. Ha az apát az áldást még nem bírná, az érsek vagy valamely alárendeltje végezze el, s minderről zárt pecsétes oklevélben számoljon be a pápának.152 1333. április 14-én XXII. János pápa értesítette Hamer Vilmos szentmártonhegyi szerzetest, hogy engedélyezi apáttá választását annak ellenére, hogy a konvent Miklós apát halála után a szokott módon egybegyűlvén választotta őt meg apáttá, és ő maga személyesen kérte megerősítését a pápától. Bár a pápa jogtalanságot vélt — hiszen Vilmos előbb domonkos, majd ciszterci szerzetes volt — érdemeire való tekintettel mégis kinevezte apáttá.15 3 Chrisma, szent olajok, templom- és oltárszentelés Az apátválasztás és felszentelés mellett általában találunk még olyan elemeket, amelyek az apátságok és a püspökök rendi hatalmának viszonyrendszerében relevánsak. Ezek egy része az adott egyházi intézményekben végzett liturgikus cselekményekhez elengedhetetlen volt (chrisma, szent olajok), más részük (templom- és oltárszentelés) pedig megkövetelt feltétele volt a rendes működésnek, hiszen például misézni csak felszentelt helyen lehetett. Erre egy-egy egyházmegyében annak vezetője, a püspök volt jogosult. Ebből következőleg ennek korlátozása, megszüntetése — amennyiben sor került erre — a püspök rendi hatalmát (potestas ordinis) érintette. A pannonhalmi apátság okleveles anyagában igen kevés alkalommal találkozunk olyan rendelkezéssel, amely ezt a kérdést érintené. Ez annál is inkább meglepő, mert általában a chrismára, szent olajokra, stb. vonatkozó előírások az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére vonatkozó passzussal egy mondatban szerepeltek. így nincs meg például az interpolált I. István-féle pannonhalmi oklevélben, viszont feltűnik II. Paszkál 1102. december 8-i bullájában. A pápai privilégium 152 Vatikáni Levéltár, Reg. Vat. Anni IV ep. 975; Theiner, A.: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia I—II. Romae 1859-1860. (a továbbiakban: Theiner) I. 464.; PRT II. 360-361. E tárgyban keletkezett Berengarius Portuensis et Sancte Rufine kardinális és Gasbertus Massiliensis pápai kincstárnok levele az esztergomi érseknek (Vatikáni Levéltár, Solutiones Servitiorum Communium, 1316-1323, torn. V fol. 109-110., PRT II. 358-359.). A megválasztott apát meg is jelent a pápa előtt megerősítés végett, vö. Collectio Diplomatica Benedictina. A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár középkori oklevelei (CD-ROM). Szerk. Dreska G. Nagykanizsa 2001. (a továbbiakban: CDB) 11/111.; PRT П. 372-373., vö. PRT II. 51-52., 72-73. 153 1333: DF 207 144. (PRT II. 376-377.), vö. PRT II. 374-375. (DF 207 143.), PRT II. 377-378. (Vatikáni Levéltár, Joannis XXII. Regesta Bull. Vol. 105. Ann. 17. Past. II. ер. XV), vö. PRT II. 73.
