Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 293 kiállító személyétől — nem jelentett exemptiot, mert hiányzott belőle két elem: a püspök kormányzati hatalmának megszűntetése (részben vagy egészben), és egy magasabb hierarchikus szint — leggyakrabban a pápa — alá rendelés. Éppen ezért egyes korai privilégiumok (Bobbio 628, Fulda 751, St. Denis 757) — amelyeket a kutatás régebbi vonulata feltétlenül exemptio első előfordulásaiként kezelt — csak oltalmat biztosítottak. Ténylegesen exemptioval legkorábban Montecassinonál számolhatunk (859). Biztos fogódzóink azonban csak első ezredforduló tájától akadnak, hiszen Fleury-ben már megjelennek a teoretikus alapok (Abbon de Fleuiy), Cluny esetében pedig már ténylegesen van adatunk az exemptiova. Az ezt követő időszakban, különösen a gregorián reform korától, már gyakrabban találkozhatunk a mentesség intézményével. Ugyanakkor maga a pápaság is, amely forrása volt e sajátos jogállapot kialakulásának, fogalmi nehézségekkel küszködött az oltalom és az exemptio elhatárolásában. A kép csak a 12. század végén kezdett tisztulni, amikor III. Sándor pápa a korábbi formulás törekvéseket felhasználva és átalakítva igyekezett egyértelmű és világos kritériumokat alkotni a jogi helyzet megállapítására.120 Egy másik nem kevésbé fontos kérdés az exemptio jellegét érinti. Az eddigiek során csak kialakulásával foglalkoztunk. Az exemptio különböző fajtákra osztható: 1) tartalma szerint lehetett teljes vagy részleges, attól függően, hogy a püspöki kormányzati hatalmat egészében, vagy csak bizonyos elemeiben szüntette meg. 2) A kiterjedés szempontjából nézve ismét több fajtája lehetett. Az exemptiot alapvetően az apát és a szerzetesek mint fizikai és morális személyek nyerték el, tehát személyre vonatkozott, azonban már igen hamar inkább helyre vonatkoztatva használták fel. így értve a fogalmat az exemptio általában csak a kolostorra terjedt ki, amit passzív exemptionak nevezünk. Ritkább esetben az exemptio már nem csupán a monostorra, hanem minden hozzá tartozó területre, népre kiterjedt, de ez továbbra is az egyházmegye keretein belül maradt. Ez volt az aktív exemptio. A harmadik lehetőség, amely egyébként nem jellemző a középkorban, az ún. nullius-apátság, nullius-kiváltság, amikor a kolostorra és a hozzá tartozó egységekre kiterjedő exemptioval rendelkező intézmény kikerül az egyházmegyei szervezet kötelékéből, önálló joghatósági területté alakul.12 1 * Az alapos kutatások hiányának köszönhetően a hazai királyi alapítású Benedek-rendi apátságok egyházjogi helyzetének kutatása nem nélkülözhette a külföldi eredmények figyelembe vételét és hasznosítását. A pannonhalmi apátságnak a megyéspüspökhöz, illetve az esztergomi érsekhez és a pápasághoz fűződő viszonyát, a jogállásban bekövetkezett változásokat egy összetett vizsgálati módszer alapján lehet — amennyire e tanulmány keretei megengedik — bemutatni. Külföldi példákat felhasználva három vizsgálati csoportot állítottunk össze, amelyek mindegyike további szempontokat tartalmaz, összesen tizenhatot. Ezek 120 Ld. a 86-87. és a 113-118. sz. jegyzeteket! 121 Fogliasso, E.\ Exemption i. m.; Scheuermann, A: Exemtion i. m.; Pugliese, A.: Privilegium exemptionis; Scheuermann, A.: Exemtion (1982) i. m.
