Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

28 LADÁNYI ANDOR E törvény — amely több mint egy évtizedes erőfeszítések, „hosszú vajúdás", többszöri átdolgozás után végül is 1883-ban nyert elfogadást — szabályozta a középiskolai tanárok képzését és képesítését is. Az előzetes tárgyalások során a szerzetesrendek főnökei egyrészt a négyéves egyetemi tanulmányok előírását sérelmezték, ami „elviselhetetlen terhet" róna a tanítórendekre, másrészt pedig a képesítő vizsgálatoknak állami tanárvizsgáló bizottság előtt való letételét. A törvényjavaslat ügyében a szerzetesrendek főnökei 1880-ban és 1881-ben értekezletet tartottak, Haynald Lajos kalocsai érsek pedig a püspöki kar megbízásából 1882. február 2-án beadványt intézett a képviselőház közoktatásügyi bizottságához. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy az egyetemi tanárok között „sokan lehetnek olyanok, a kiknek meggyőződései, elvei s előadásai a katholikus hit és egyház tanaival nem ritkán homlokegyenest ellenkeznek". Ezért szükségesnek tartotta, hogy a katolikus egyháznak joga legyen tanárképző tanfolyamot létesíteni, és ezzel a tanári képesítő vizsgálat tartását is lehetővé tenni. Haynald — öt püspökkel együtt — 1882. február 28-án javasolta is Simor érseknek a fővárosban „a középiskolai tanárok képzésére rendelt tanfolyamnak és egy képesítési vizsgálati bizottságnak" a felállítását (a prímás azonban azt válaszolta, hogy a törvényjavaslat meg fog bukni, s ezért e kérdés nem sürgős). A tanítórendek főnökei 1882 júniusában újabb, bizalmas értekezletet tartottak, és szeptember 26-án Trefortnak emlékiratot adtak át. Trefort a törvényjavaslat elfogadása érdekében a középiskolai tanárképzés kérdésében is hajlandó volt a kompromisszumra: már az 1880. március 19-i törvényjavaslata szerint is „a hitfelekezetek jogosítva vannak tanárképző intézeteket szervezni", 1881. október 6-i törvényjavaslatában pedig azt is lehetővé kívánta tenni, hogy a hitfelekezetek tanárképző intézeteikben középiskolai tanárképesítő bizottságokat alakíthassanak (egyúttal meghatározva a tanárképző intézetek létesítésének feltételeit). Lényegében ugyanezt tartalmazta az 1882. évi törvényjavaslat is. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága 1883. február 17-én a törvényjavaslat e részét azonban úgy módosította, hogy csak az állami egyetemeken szervezett középiskolai tanárvizsgáló bizottságoknál lehet képesítő vizsgát tenni, tanári oklevelet szerezni. Ennek megfelelően a törvényjavaslat végleges szövege szerint középiskolai tanárságra képesítést az nyerhet, aki igazolja, hogy „egyetemen vagy műegyetemen vagy más felsőbb iskolai tanfolyamon" négyéves tanulmányokat folytatott, a képesítő vizsgát pedig az egyetemeken szervezett tanárvizsgáló bizottságoknál kell letenni. A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása során Trefort május 5-i felszólalásában hangsúlyozta: „Minthogy [...] a tanítás sikere a tanítás minőségétől, ez pedig a tanárok minőségétől van feltételezve s az állam a törvényjavaslat szerint a tanári képzést mindenkire bízza s tanárképző intézeteket mindenkinek megenged", a képesítést azonban „magának tartja fenn és kezéből ki nem bocsátja". A törvényjavaslat főrendiházi vitáján Rruesz Krizoszton pannonhalmi főapát kifogásolta a kötelező négyévi tanulmányokat, „melyre de regula nincs szükségünk, mely viszonyaink közé nem is illik, mely anyagi és szellemi megrontásunkra válnék". Erre válaszolva Trefort közölte, hogy a törvényjavaslat „a szerzetes ta-