Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
282 KISS GERGELY az Egyház szabadságának (libertás ecclesiae) megteremtésén munkálkodó egyházpolitika egyik eleme volt.8 1 Sajátos esetet képezett az, amikor valamely egyház évi adót (cenzust) fizetett a pápaságnak. E kapcsolat történhetett átadás (traditio, recommendatio), vagy a pápai oltalom alá vétel útján, amelynek eredményeképpen az adott egyházi intézmény a pápaság tulajdonává vált. Az egyházak és az Apostoli Szék közötti kapcsolat jellemzésére több fogalmat is használtak, ezek közül a leggyakrabban a protectio, tuitio és a libertás szerepelt.82 Mint láttuk, a 11. század második felében a libertás jelentése átalakult, a pápaság arra törekedett, hogy az általa adott oltalom kizárólagos legyen, igyekezett erőteljesebben érvényesíteni tulajdonjogát (proprietas).8 3 Ez egyes esetekben a korábbi jogállapot megváltozását, az exemptio elnyerését jelentette, különösen VII. Gergely, illetve II. Orbán idején.8 4 Nem lehet véletlen, hogy éppen ez utóbbi pápa vezetett be új formulát a cenzus és a libertás összekapcsolásával.8 5 Ez azonban nem bizonyult jó megoldásnak, mivel ettől nem szűnt meg a libertás használata az exemptiotól eltérő jogi tartalommal (oltalom), sőt a későbbiekben még nagyobb zavart támadt.8 6 Az így felmerült nehézségek felszámolására III. Sándor pápa tett kísérletet. A rendteremtés leginkább a cenzust fizető egyházak körében járt sikerrel, ezeknél ugyanis a pápa határozott — és a későbbiekben véglegesen rögzült — különbségtételt alkalmazott. A pápa a cenzust fizető egyházakat két csoportra osztotta: az egyes egyházak vagy 1) az Apostoli Széktől elnyert oltalomért (protectio), vagy 2) a pápától kapott szabadságért (libertás) fizettek évi adót. A pápa ugyanakkor azt 81 Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 102-193. (különösen 176-192.). 82 Fahre, P: Etude sur le Liber Censuum i. га. 71.; Pfaff, V: Sankt Peters Abteien i. m. 152-153. 83 Az új formula, a libertás Romana lett, amely már 995-ben, XV János pápa egyik oklevelében felbukkant (JL 3857.), de csak IX. Leó, II. Viktor és VII. Gergely idején jelent meg tömegesen, 1. pl. JL 4221., 4347., 4368., 4397., 4630., 5068., 5167. A fogalom eredetére 1. Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 55-58. A pápai tulajdont hosszasan, bár kissé formálisan elemezte G. Schreiber, 1. Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 10-23. 84 Vó.: JL 5395., 5432., 5542., 5545., 5572., 5590., 5673., 5732., 5787.; 4951., 5072., 5511., 5563., 5572., 5732., vö. Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 32-40.; Fahre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 93-96. 85 Az ,,ad indicium autem perceptae huius a Romana ecclesia libertatis exsolvere" formula elsőként 1089. május 19-én fordult elő a Szt. Jean de Ripoll-nak adott privilégiumban (JL 5395.). 86 Egyrészt gyakran előfordult, hogy egy-egy intézménynél a 12. század közepén a pápaság már nem tudta megjelölni a cenzus fizetésének okát, másfelől megmaradt a korábbi fogalmi következetlenség, ami esetenként még súlyosabbá vált. Jellegzetes példák: Schirren (II. Callixtus, JL 7027. - III. Jenő, JL 8747.), Baumburg (II. Paszkál, JL 6434. - II. Honorius, JL 7397.; II. Ince, JL 7969.), Raitenbach (II. Orbán, JL 5428., 5459. - III. Jenő, JL 9471.), Weiblingen (II. Paszkál, JL 5694. - II. Honorius, JL 7252.). Dőlt betűvel szerepelnek azok az esetek, ahol a cenzus eredete már nem volt világos, 1. Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 96-97. A fogalmi zavarokra jó példa az, hogy az 1140-es években a protectio kifejezést alkalmazták a libertás helyett, esetenként pedig az 'oltalom' jelentésű tuitio a libertás mellett áll egy-egy oklevélben. Az előbbire 1. JL 8158. (Szűz Mária, Párma, 1141. november 7.), JL 8250. (Rott, 1142. december 6.), JL 8485. (Szt. Julien, Tours, 1144. január 27.), JL 8496. (Stromberg, 1144. február 19.), JL 8631. (Szt. Lorenzo, Asso, 1144. május 26.), JL 8744. (Szt. Miklós, Pisa, 1145. április 29.), JL 8512. (Volterra, 1144. március 3.), JL 8557. (Szt. Ambrus, Firenze, 1145. május 12.), JL 8341. (Engelberg, 1143. január 21.), JL 9753. (Notre-Dame, Saintes, 1153. október 24.); a másodikra: II. Honorius, 1126. március 28. (JL 7251., cenzus: „ad indicium tuitionis et libertatis"), 1. Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 99-100., vö. Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 32-40.
