Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
272 KISS GERGELY len, hogy a korszakban keletkezett kánoni gyűjtemények sokat foglalkoztak a püspöki hatalom kérdésével, megerősítésével.2 8 Az egyes egyházi intézmények, így a bencés apátságok egyházjogi helyzetének megragadásához világosan látnunk kell a püspöki hatalomhoz való viszonyt. Ez jelenti a kulcsot a püspöki hatalom alóli mentesség (exemptio) értelmezéséhez, ezért a továbbiakban röviden bemutatjuk e sajátos jogintézmény tartalmát, kialakulásának és fejlődésének a történetét. A szerzetesség intézménye már az ókeresztény időszakban felvetette azt az igen fontos kérdést, hogy az egyházi hierarchia mely szereplője lássa el a felügyeletet. Ez annál is inkább fontos volt, mert a korai időszakban az egyik sarkalatos kérdés a dogmatikus alapelvek tisztázása, az eretnek tévtanok felszámolása volt. Az elvonult életet élő szerzetesek felügyelete ezért hamar az érdeklődés középpontjába került. Tisztázni kellett a szerzetesség viszonyát a kiépülő egyházi hierarchiával, meg kellett határozni ki és milyen módon jogosult felügyelni a hitéletet, fegyelmet, stb. Erre első alkalommal a 451. évi chalcedoni zsinaton került sor. Az egyetemes zsinat a város püspökének engedélyéhez kötötte a monostorok építését, a szerzeteseket egyértelműen hatalma alá rendelte.2 9 Ez az alárendelés feltehetőleg minden területre kiterjedt, mind rendi, mind kormányzati értelemben, ahogy ez a későbbi rendelkezésekből kiderül. 465-ben a vannes-i zsinat gyakorlatilag megismételte a 451. évi chalcedoni határozatokat, megerősítette a püspöki hatalmat a kolostorok felett.3 0 Néhány évtizeddel később az agde-i zsinat (506) hasonlóan rendelkezett: a püspök nevezhette ki az apátot, rendelkezhetett a kolostor belső ügyeiben, birtokai kezelésében, a püspök engedélye kellett az alapításhoz is.3 1 Az 511. évi orléans-i zsinat ezekhez még hozzátette, hogy a püspök — a potestas 28 A teljesség igénye nélkül néhány példa: az ún. „Capitula episcoporum" (750-850 között), Benedictus Levita gyűjteménye, a Capitula Angilrammi, a Pseudo-Isidorus gyűjtemény, Regino, prümi apát bíráskodási kézikönyve, vagy a Collectio Anselmo Dedicata. Ide vonhatjuk még a 11. század második felében keletkezett Anselmi Collectio Canonum-ot is, ez utóbbiról, éppen a püspökökre vonatkozó rendelkezések kapcsán nemrég kiváló elemzés jelent meg, 1. Szuromi Sz. A.: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok i. m. 29 C. 4. „Qui vere et sincere singularem sectantur vitám, conpetenti honore digni habeantur. Quoniam veri quidam utentes habitu monachi ecclesiastica negotia civiliaque conturbent, circumeuntes indifferenter urbes necnon et monasteria sibi instituere praesumentes, piacúit nullum quidem usquam aedificere vei oratorii domum praeter conscientiam civitatis episcopi. Monachos vero per unamquamque civitatem aut regionem subiectos esse episcopo et quietem diliger et intentos esse tantummodo ieiunio et orationi, in locis quibus renuntiaverunt saeculo, permanentes. [...] Transgredientem vero hanc definitionem nostram, excommunicatum esse decrevimus, ne nomen Dei blasphemetur. Verum tarnen episcopum convenit civitatis conpetentem monasteriorum providentiam gerere." - Conciliorum oecumenicorum décréta. Szerk. Alberigo, Rosetti, Perikle, Leonardi, Prodi. Bologna 19733. 89. A zsinat további három kánonja foglalkozott még a szerzetesekkel. A 8. kánon megismételte a szerzetesek alárendeltségét a püspökkel szemben, a 16. kimondta a szerzetesek nőtlenségét, és végül a 24. kánon kimondta, hogy a kolostor és annak vagyona nem választható el egymástól, 1. Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte I-VII. Berlin 1855-1874. II. 502. Ez utóbbi rendelkezésnek hamarosan igen nagy jelentősége lett, ugyanis éppen ezen a ponton került leggyakrabban szembe egymással a püspök és a kolostor, 1. Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 267-268., vö. még Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 29-30. 30 Hefele, С. J. von: Conciliengeschichte i. m. II. 594.; Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 268. 31 Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. II. 654.
