Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

AZ EGYHÁZAK ÉS A FELSŐOKTATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN 25 zása mellett" e kérdést levette a napirendről. (Közben 1904 januárjában a két protestáns egyház a miniszterelnöknek küldött, az 1848. évi XX. törvény végrehajtásával foglalkozó emlékiratában azt is sérelmezte, hogy a protestáns egyházaknak nincs az egyetemen teológiai fakultása; ez azonban inkább formális jellegű nyilatkozat volt.) 1911 tavaszától, az űj egyetemek létesítésével összefüggő konkrét tárgyalások megkezdésével természetesen felvetődött az a kérdés is, hogy azokon szervezzenek-e teológiai (elsősorban protestáns teológiai) fakultást. A protestáns közös bizottság 1911. április 27-i ülésén — Tisza István indítványára — állást foglalt az új egyetemeken felállítandó protestáns hittudományi kar mellett, olyan módon, hogy a meglévő teológiai akadémiákat illesszék be az új egyetemek szervezetébe. (Hogy az 5 református és a 3 evangélikus teológiát hogyan lehet majd két egyetem szervezetébe illeszteni, az állásfoglalásból nem tűnt ki.) A Felső Oktatásügyi E-gyesületnek 1911 májusában az új egyetemek alapításáról rendezett, az előzőek során említett ankétján az előadó Berzeviczy kívánatosnak tartotta, hogy minden felekezet papjai állami egyetemen nyerhessék el képesítésüket, mert — mint mondotta — „csak ezen az úton vélem a felekezeti egyetemek létesítését elkerülhetni". Az ankéten hozzászólók egyetértettek az új egyetemeken teológiai fakultás létesítésével. Amikor már híre terjedt, hogy az új egyetemek egyike Debrecenben lesz, evangélikus részről felvetették, hogy a felállítandó egyetemnek közös protestáns teológiai fakultása legyen. A tiszántúli egyházkerületben ez korántsem találkozott egyetértéssel, a Lelkészegyesület hasábjain élénk vita folyt e kérdésről. Volt, aki eleve csak református hittudományi kar szervezését tartotta helyesnek, mások pedig a közös fakultáson csak két evangélikus tanszék — a dogmatikai és a gyakorlati teológiai — szervezésére láttak lehetőséget, míg az evangélikusok e karon a „teljes paritásra" törekedtek. 1911 őszére azután a debreceni közös protestáns teológiai fakultás kérdése — minthogy a kormány és az egyházkerület említett megállapodása református hittudományi kai- létesítését tartalmazta —- tárgytalanná vált. Ezért Prónay Dezső egyetemes felügyelő és Baltik Frigyes püspök, az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke 1912 februárjában a VKM-hez intézett felterjesztésükben azt kérték, hogy „részünkre a theologiai fakultás állami költségen a budapesti egyetemen állíttassák fel. Ha azonban célunkat, hogy mielőbb evang. theologiai fakultást kapjunk könnyebben érhetjük el akkép, hogy megelégszünk azzal, ha ez a fakultás a pozsonyi egyetemen fog felállíttatni, ezzel és beérnők". A minisztérium a budapesti megoldás lehetőségével érdemben nem foglalkozott, az új egyetemeken hittudományi karok felállítását egyébként is ellenző egyetemi ügyosztálya pedig a pozsonyi megoldást sem javasolta. Véleménye szerint a város „erős katolikus jellege" miatt az egyetemen csak katolikus és evangélikus hittudományi kar együttes szervezése lenne lehetséges, a klérus — különösen Csernoch hercegprímás — azonban nem óhajtotta újabb katolikus teológiai fakultás létrehozását. Ezért az ügyosztály olyan megoldást tartott volna célszerűnek, hogy a pozsonyi evangélikus teológiai akadémia egyetemi jellegű intézménnyé alakuljon, doktori fokozatot is adhasson, tanárai egyetemi tanári jelleggel bírjanak, és hall-