Századok – 2004
Történeti irodalom - Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái (Ism.: Bánkúti Imre) I/250
250 TÖRTÉNETI IRODALOM Markó Árpád II. RÁKÓCZI FERENC CSATÁI Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rendezte Mészáros Kálmán Nap Kiadó, Budapest, 2003. 360 o. 2003 a Rákóczi-szabadságharc tricentenáriumának kezdő éve, s már meg is indult a kiadványok megjelentetése, kiállítások és tudományos konferenciák rendezése. Miután a tudományos kutatásban és főleg a közvélemény alakításában nálunk az évfordulók alkalmával lezajló megemlékezéseknek hagyományosan jelentős szerepe van, recenzens különösen örül annak, hogy ez a könyv mindjárt a visszaemlékezés-folyamat elején a könyvesboltokba került. A következő években nyilván megnövekszik azoknak a száma, történészeké, helytörténet-kutatóké és érdeklődő olvasóké, akik foglalkozni vagy ismerkedni fognak a függetlenségi háború eseményeivel. Ezért feltétlenül üdvözölni kell a Nap Kiadó jó és gyors felismerését, hogy megjelentette az e téren immár klasszikusnak számító Markó Árpád válogatott tanulmányait, amelyek nemcsak alapot, útmutatást nyújtanak tudományos feldolgozónak és érdeklődőnek egyaránt, hanem egyben figyelemlekötő, sőt mondhatni izgalmas olvasmányok is, s különösen az oktatásban, tanárképzésben nyújthatnak jelentős segítséget. Ez a kötet azonban nemcsak tudományos teljesítmény, hanem Markó Árpád személyével szemben erkölcsi kötelezettség valóra váltása is. A bevezetésben Mészáros Kálmán vázlatosan ismerteti Markó Árpád életútját, benne tudósi pályájának azt a nagy törését is, amit 1949-ben akadémiai tagságának megvonása jelentett. Markó Árpád azonban a teljesen megváltozott, súlyos és megalázó körülmények között is folytatta munkásságát, 1954-től úgyszólván haláláig ismét jelentek meg tanulmányai, forrásközlései. Akadémiai tagságát csak a rendszerváltás után állították vissza, s ma emléktábla őrzi nevét a Hadtörténeti Intézet és Múzeum falán. A tudós számára azonban az igazi rehabilitációt az jelenti, ha munkái visszakerülnek a tudomány örökké változó folyamatába, s szolgálják annak fejlődését és továbbépítését. Ez a könyv ennek a tudományos elégtételnek fontos részét képezi. Ha majd egyszer nemzeti múltképünk alakulása tudományos feldolgozás tárgya lesz, benne a Rákóczi-szabadságharcról a kutató bizonyára meg fogja állapítani Markó Árpád maradandó érdemeit. A Rákóczi-szabadságharc nemzeti tudatunk szerves része, de a róla alkotott kép egyúttal tükrözi mindazokat a torzulásokat is, amelyek társadalmunk múltfelfogását általánosságban jellemzik (öntúlbecsülés, önsajnálás, árulások szerepe stb.). A kuruc függetlenségi háború értékelése 300 év alatt többször is változott, nagyrészt a hatalmon lévő társadalmi osztályok és a politikai elit érdekeinek hatására. A kiegyezés után Thaly Kálmán alkotta meg a hibátlan, önzetlen és hősi fejedelem képét, amelyen az 1940-1950-es években új vonás tűnt fel: a majdnem forradalmi népvezér alakja. Ezt éppúgy politikai motiváció inspirálta, mint Thaly Rákóczijának alakjáét. A Rákóczi-szabadságharc katonai történetének reális képét, amely a források módszeres és objektív feltárásán és kritikai alkalmazásán alapult, tulajdonképpen Markó Árpád végezte el 1929-től, első e témájú tanulmányának megjelenésétől. És ő emelte ki a Rákóczi-felkelés és a spanyol örökösödési háború közötti lényegi összefüggéseket, tehát a függetlenségi háborút nem csupán nemzeti, hanem európai (ha nem is döntő) jelentőségű mozgalomnak tartotta. Markó Árpád nem volt „civil íróasztal-tudós", személyében szerencsésen egyesült a tanult és harctéri tapasztalatot szerzett katona (végigharcolta az első világháborút), valamint a képzett szaktörténész (diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen.) Mindez alkalmassá tette őt arra, hogy a szabadságharc csatáiban is többet meglásson, mint amit a levéltári iratok mondanak. A háborúban a lélektani tényezőket igen jelentősnek tartotta, ezért életszerűek, mondhatni izgalmasak Rákóczi csatáinak ábrázolásai, elbeszélései. Fel tudta idézni az élő, hús-vér, érzelmekkel bíró és sokszor hibázó embert is. Mint történész fáradhatatlanul kutatott új források után a hazai és külföldi (főleg bécsi és párizsi) levéltárakban is, a már kiadottakat pedig új szempontok alapján vizsgálta át. így könnyen cáfolhatta és cáfolta Thaly Kálmán gyakran primitív egyszerűsítéseit és tévedéseit. Ha a tudomány fejlődésének törvényszerűsége következtében az újabb kutatási eredmények bővítették vagy túl szárnyalták is eredményeit, a Markó által lerakott alapok megkerülhetetlenek és nélkülözhetetlenek maradnak. Rátérve most már a kiadvány formai értékelésére, első megállapításunk a Nap Kiadó érdemének hangsúlyozása, hogy a munkához sikerült megfelelően felkészült szakembert találnia. Helyesnek tartjuk, hogy Mészáros Kálmán a terjedelem megszabott keretei közt elsősorban Markó Árpád folyóiratokban megjelent tanulmányait vette fel, azok közül is persze a legjelentősebbeket.
