Századok – 2004
Figyelő - Vofkori Mária: Imreh Istvánról I/223
FIGYELŐ 231 zett Venczel irányításával a bálványosváraljai falukutatáson. A társadalmi valóságkutatás, a művelődéspolitika és az erkölcsi ideálok szintézisére vágyakozó Venczel nem véletlenül jutott el Gusti monografikus szociológiájához, hisz a professzor nemzetközi tekintélyt élvező folyóirata, az Arhiva pentru çtiinÇa §i reforma socialä, már címében is érzékelteti, hogy Gusti életművében nincs élesen megvonható határ a valóság megismerése és egy „új valóság megalkotása" között, mi több, a kettő között oksági összefüggés van. Venczeltől már a bálványosváraljai falukutatás során meg lehetett tanulni a Gusti által is alkalmazott módszer lényegét, amely a monográfia tárgyát, a falut egy „összefüggési totalitásként" szemlélte, nem pedig a jelenben rekedt, elszigetelt létesítményként, egy olyan társadalmi egységként, amelyben „nincs egyetlen jelenség, egyetlen életmegnyilvánulás sem, amely elszigetelt, önállóan működő és önmagában magyarázható volna."22 A falu ugyanakkor a társadalom egészében önállósulhatott is, ami a szociológiailag atomizált társadalomszemlélethez is vezethetett volna. A bálványosváraljai falukutatóknak azonban sikerült elkerülniük ezt az elméleti-módszertani veszélyt úgy, hogy segítségül hívták a tájkutatás gondolatát, a vizsgálódásnak több falura, egy egész tájegységre való kiterjesztését. Azt, hogy Imreh István alaposan megtanulta mindazt, amit Venczel Józseftől a bálványosváraljai falukutatás során és azon kívül is megtanulhatott, igazolja egyrészt az Imreh-művekben fellelhető szociológia látásmód és módszer, másrészt pedig — és ezt már említettük — a történelmi körülmények miatt késeinek mondható, Az önismeret útján címet viselő Venczel-kötet elé írt bevezető tanulmánya. Ebből nemcsak Venczel ifjúkoráról, szépirodalmi indulásáról, a két világháború közötti erdélyi falumunka-mozgalomról és annak jelentőségéről értesülhetünk, hanem arról is, hogy milyen volt a magát Gusti tanítványnak valló Venczel szociológiai módszere, miért lehetne a Venczel társadalomszemléletében a szociológia tárgyát tekintve akár történeti szociológia is, miért történelmi előzményekből kibomló nála a társadalmi mobilitás vizsgálata, és ennek megfelelően miért rendeződnek mindig idősorokba, folyamatokról árulkodó irányzatokat jelezve a statisztikai adatok.2 3 Nem célunk itt részletesen bemutatni a Venczel-féle kutatási módszert, vagy akár a bálványosváraljai kutatásét, ezért nem fogjuk ismertetni, hogy a munkaközösségben folyó kutatás rendjén hogyan kellett minden diszciplína képviselőjének mindig figyelmeznie arra, hogy bár előtérben a saját diszciplínájával, de azért mindig teljes összefüggésben lássa a faluélet minden problémáját, hogy miképpen alkalmazták a monografikus kutatásban a szociológiai parallelizmus törvényét, hogy sikerült-e elkerülniük az olyan buktatókat, hogy ne előre felállított a priori tételekhez gyűjtsenek bizonyító anyagot, hanem valóban hagyják beszélni a falut. Ha végigtekintünk az Imreh-műveken, akkor valamennyiben megtaláljuk — ha egynémelyben még csak törekvésként is — a szerkezet és a funkció együtt -valóságát, azt hogy a struktúra analízise nála soha nem válik el a legfőbb erővonalak működését és szerepét feltárni igyekvő elemzésektől. Azt, hogy a struktu-22 Venczel József öröksége. 18. 23 Uo. 5-25.
