Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

22 LADÁNYI ANDOR vényjavaslat indokolása szerint a keresztény hitfelekezeteknek a törvényekben biztosított egyenjogúságára, valamint a Deák Ferenc által indítványozott képviselőházi határozatra tekintettel a hittudományi karok csak két módon szervezhetők: „vagy ugy, hogy semmi theologiai facultás ne legyen, tehát a most létező theologiai facultás is szüntettessék meg, [...] vagy pedig minden törvényesen bevett s egyenjogú hitfelekezetek számára állíttassanak theologiai karok". Az első módozat szerint az egyetemi vagyon felekezeti célú részét át kellene az egyháznak adni, ami „roppant nehézségekkel járó, hosszas és bonyolódott munka volna". Ezért célszerűbb a második mód alkalmazása, figyelembe véve a németországi egyetemek példáját, ahol a különböző teológiai karok működése nem akadályozza a tudomány szabad művelését, továbbá remélhető, hogy az ország fővárosában és egyetemén tanuló ifjaknak, más karok előadásait is hallgatva „nagyobb alkalmuk leend magukat több oldalról kiművelni, mint a kizárólag seminariumokban képezett papnövendékeknek". Eötvös indokait a katolikus hittudományi kar egyetemen maradását ellenző fiának írt említett levelében részletesebben is kifejtette: „mint tudod, személyesen nem nagy hajlamot érzek ezen uri emberek iránt s részemről nem sajnálnám, ha velők az egyetemen nem találkozom", de tekintetbe kell venni, hogy a katolikus teológiai fakultásnak az egyetemről való kizárása esetén nem akadályozható meg, hogy minden püspök papjait szemináriumában nevelje, „és hogy a Catholicusok a lőweni egyetem mintájára egy külön catholicus egyetemet állítsanak", már pedig „a püspöki seminariumok mindenütt az ultramontanismus iskoláinak bizonyultak". Ezzel szemben hivatkozott a német egyetemek teológiai fakultásaira: „a szabadabb lendület, mely századunkban a catholicismus körében is észrevehető, a német egyetemek körében támadt", az infallibilitási dogma elleni oppozíciót a német teológiai karok készítették elő. Eötvös arra is felhívta fia figyelmét, hogy amennyiben a pesti egyetemen nem állítanák fel a hittudományi karokat, nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok és a görög-keletiek is külön intézetekben fogják papjaikat nevelni, amit a protestánsok esetében sem tartana kívánatosnak, a görög-keletiek esetében pedig az egyenesen nemzetellenes irányú lenne. Végül megnyugtatta fiát: „Attól, hogy a theologiai facultások itt Pesten veszélyesek lehetnének ne félj. Működésük veszélyes lehet, de csak ott hol az homályban történhetik, mint bizonyos növények ugy az ultramontanismus különböző nemei csak sötétben tenyésznek, és a középkor scolasticája ellen nincs jobb óvszer mint a nyilvánosság, mely egyetemeinken létezik." A törvényjavaslat e része élénk vitát váltott ki, még a napilapok hasábjain is. Az egyetem karai közül az orvosi és a bölcsészeti közös emlékiratot terjesztett az országgyűlés elé, amely szerint kívánatos a teológia tudományos művelése, „bár kételkedünk benne, hogy e művelés, mely a tételes vallás természeténél fogva változatlanokul felállított hitelvekre van utasítva, a szabad búvárkodás szellemével összeférhessen. [...] a tanítási és tanulási szabadság a theol. karoknál alig volna valósítható", a több hittudományi kar „az egyetemi beligazgatás egyensúlyát megzavarná [...] az egyetemet vallásbeli érdeksurlódások helyévé s általában papi színezetűvé tenné, mi a tudományos haladás érdekében teljességgel nem óhajtandó". Ezért javasolták a katolikus hittudományi karnak az egyetemtől való