Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
KÁROLYI MIHÁLY ÉS A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK... 219 kérte, vesse latba befolyását a szlovákiai magyarok érdekében. Masaryk kifejtette, hogy ő nem ért egyet ezekkel az embertelen intézkedésekkel, véleménye szerint Magyarországot Párizsban Károlyinak kellett volna képviselnie, ami a csehszlovák vezetést meggyőzte volna arról, hogy Magyarország politikája megváltozott irányukban. Károlyi szerint Párizsban az angol, a francia és az amerikai diplomácia München miatt bűntudatot érzett, mivel akkor nem léptek fel Németország ellen, ezért a cseh fél követeléseit messzemenően támogatták. A Szovjetunió Kárpátalja átengedéséért cserébe szintén Csehszlovákiát támogatta. A románok és a jugoszlávok is magyarellenesek voltak, mivel féltették területeik szuverenitását, ahol jelentős magyar kisebbségek éltek. Károlyi szerint ezt a vasgyűrűt csak úgy lehetett volna némileg lazítani, ha a magyar kormány állandóan és egyértelműen támadta volna Horthy politikáját. Károlyi 1946. november 26-án ismételten levélben fordult Beneshez, ebben kérte az elnök segítségét, korábbi huszonöt éves ismeretségük és Masaryk barátságára hivatkozva. Levelében köszönetet mondott a cseh népnek és személy szerint Benesnek is, amiért emigrációja kezdetén támogatták őt. A levél második részében Károlyi arra hivatkozott, hogy mindig a két nép közötti közeledést szerette volna elérni, és sohasem támogatta a Horthy-rendszer revizionizmusát, amiért Horthyék elítélték őt. Szerinte a csehszlovák és a magyar nép jövője, akárcsak a Duna-medence többi népéé, kölcsönös együttműködésük függvénye. Mint ezen népek barátja, szeretné felhívni a figyelmet arra, ami Szlovákiában a magyarokkal történik. Károlyi szerint Benesnek erről nem lehet tudomása, különben nem engedné, hogy kötelező közmunka ürügyével szórják szét a szlovákiai magyarokat, megfosztva őket javaiktól, megsértve ezzel a lakosságcserére vonatkozó, érvényben lévő egyezményt, amely szerint annak időtartalma alatt a csehszlovák kormány felfüggeszti a magyar kisebbség elleni összes megtorló intézkedését. Károlyi kétségbeejtőnek nevezte a csehszlovákiai magyarok helyzetét és nehezményezte, hogy a gyümölcsöző együttműködés helyett a két ország kölcsönös viszálykodásba süllyed, ami nemcsak tulajdon fejlődésüket gátolja, hanem valamennyi szomszédos nép életére is kihatással van. Európa keleti fele akkor lesz életképes, ha minden régi gyűlölködés eltűnik az érintett országok között, írja Károlyi. Benest arra kéri, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a szlovákiai magyarok elleni megtorló intézkedéseket felfüggesszék, illetve leállítsák. A levél elküldése után Károlyi sajtótájékoztatót tartott, ahol kifejtette, azért küldte ezt a levelet Benesnek, mert az volt az érzése, hogy szavának nagyobb súlya lesz, ha a sajtót is tájékoztatja. Benes ismeri őt, és tudja, mennyire támogatta a két nép közötti közeledést. „A dél-szlovákiai sajnálatos események ellenére azt szeretném, ha a magyarság és a magyar sajtó megőrizné nyugalmát, és gondosan ügyelne arra, hogy minden túlzás és színezés nélkül, csakis a tényekről számoljon be. Nem szabad, hogy ezek az események ürügyet szolgáltassanak arra, hogy a magyarság hangulata ismét a »Nem, nem soha« revizionista hangulatába csapjon át."4 0 Károlyi levele előbb jutott el a kormányhivatalba és külügyminisztériumba, mint a címzetthez. Zdenék Fierlinger a csehszlovák kormány 1946. november 29-i 40 Népszava, 1946. november 30.
