Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

202 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA A németség társadalmi állása A magyar emlékirat állítása, miszerint a magyarországi németeket nem kezelik másodrangú polgárként, csak az emlékiratban magában is jelzett megszorításokkal érvényes. A magyarországi németség a magyar törvényhozásban megalapozott követeléseinek megvalósításakor sokszor az alsóbb kormányszervek kifejezetten elutasító magatartásába ütközik: ezek a kormány utasításait nem hajtják végre, vagy elodázzák. Ehhez járul még a magyar társadalom elutasító és gyakran ellenséges magatartása a németséggel szemben. A társadalmi körök azon nézete, miszerint a kisebbség minden tevékenysége a kulturális törekvések tekintetében hazafiatlan, sőt hazaáruló, többször is kifejezésre jutott szóban és írásban a németség vezetőivel szemben, egy rendkívül sajnálatos agitáció formájában. Ezek az események az újságokból és egyes perekből eléggé ismeretesek a magyar kormány számára. A tisztek nevének megmagyarosítását illetően kiadott rendelkezés, miként az a tény, hogy a magyar Vitézi Rendbe való felvételben csak olyanok részesülnek, akiknek magyar nevük van, további példák arra, hogy német név viselője már annak a veszélynek van kitéve, hogy társadalmilag deklasszált lesz. Hogy a hatóságok és hivatalok, valamint a társadalmi körök efféle beállítottsága nem járul hozzá az atmoszféra javulásához és a többség és kisebbség közötti ellentétek kívánatos kiegyenlítéséhez, az kézenfekvő. IV. Magyar bizalmatlanság a magyarországi németséggel szemben A magyar emlékirat arra utalva igyekszik megmagyarázni a társadalom németellenes beállítottságát, hogy Magyarországon a közvélemény nyugtalan a hazai németség azon törekvései miatt, hogy kisebbségi intézményeit kiépítse, és hogy az autonóm testületek, egyházak, megyék stb. kétségtelenül megfigyelhető passzív ellenállása a meglévő bizalmatlanságból táplálkozik. Magyarország közvéleménye attól tart, hogy a kisebbség kulturális jogainak kiépítése csak arra lenne alkalmas — intézmények létesítése révén, amelyekben a magyarországi németség megszervezi népiségét, és az ország többségétől elkülönülhetne, — hogy a lelki szakadékot elmélyítse, amely korábban sohasem volt magyarok és németek között, és amit csak a világháború óta hoztak be kívülről mesterségesen az országba. De remélhető, hogy ez a bizalmatlanság abban a pillanatban megszűnik, amikor a magyar közvélemény megnyugodhat afelől, hogy nem rejlenek további politikai célok a német kisebbségi szervezetek kiépítésének követelése mögött, s hogy ez nem az ország németsége magyar hazafias érzésének és nem is az országgal szembeni állampolgári tudatnak gyengítését célozza egy idegen állam érdekében, hanem éppen ellenkezőleg arra szolgál, hogy a többségi és kisebbségi nép közötti testvéri egyetértést elmélyítse. A bizalmatlanság megalapozatlan Ez a bizalmatlanság, amennyire a németbirodalmi szervek értesültek, indokolatlan, és enyhülni fog, minél inkább elhatározzák Magyarországon, hogy