Századok – 2004

Beszámoló - Litván György: A sajtó áthangolódása 1914 őszén VI/1462

1465 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL hiába: számolnunk kell vele". De még másnap, 26-án is ez jelent meg Bakonyi Samu A történelem ítélete című vezércikkében: „Nem törődünk vele, ha gyávaságnak mondanák is, mi még most is a béke fennmaradását óhajtjuk". Az ugyanaznapi rendkívüli kiadásban, amely már a háború kitörését jelentette be, a Magyarország szerkesztőségi cikke még megállapította: „Lehetett volna másképpen is, talán sok mindennek másképpen is kellett volna történnie, de most nincs ideje a rekriminációnak. Jöjjön aminek jönnie kell. És álljunk vele szembe hidegvérrel." Július 31-én a Magyarország megint csak belső tudósításban számol be a háború melletti budapesti tüntetésekről, ettől kezdve pedig rendszeres, tárgyilagos jelentéseket közöl a különböző frontok eseményeiről. Szeptemberben a legtöbb lap győzelmi jelentéseivel ellentétben viszonylag reális képet adott a Lemberg körüli keserves harcokról és a veszteségekről, majd az orosz csapatok kárpátaljai betöréséről. A lap később is elsősorban a magyar határvédelem, a területi integritás őrzése szempontjából kísérte figyelemmel az eseményeket s támogatta a háborús erőfeszítést. A korabeli budapesti lapok közül alighanem a radikális-szabadkőműves Világ publicisztikája nyújtja a legszínvonalasabb képet, már csak azért is, mert itt többnyire névvel vállalt vezércikkekben reagáltak a mindenkori helyzetre, s a cikkek szerzői többnyire Ignotus, Jászi Oszkár, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső és Diner-Dénes József voltak. A Népszava mellett itt volt a legélesebb a kormány és a Monarchia háborús politikájának kritikája, de ez csak annál szembetűnőbbé tette a későbbi fordulatot is. A július elsejei vezércikk (A fekete hajó) szerint a meggyilkolt trónörökös személyében „a Habsburg-család régi imperialista álmai öltöttek testet", s nem lehetetlen, hogy a Monarchia hajója már a végzete felé úszik. Másnap Ignotus értekezik a szarajevói „császári-királyi pogromról" — melynek során mozlimok és katolikusok lerombolták az ortodox szerbek házait — sa szégyenérzetről, amelyet ez belőle kivált. A következő három vasárnapi vezércikket - szokás szerint -Jászi írta. Július 5-én (A délszláv tenger) R. W. Seton-Watsont idézte, aki pár héttel korábbi budapesti látogatásán azt mondta neki: attól tartok önök elkéstek, ι azaz a magyar demokraták erőfeszítései a nemzetiségi kérdés békés megoldására már nem hozhatnak eredményt. A következő héten is (Pogromhangulat - július 1 12.) a Délvidékről érkező riasztó hírekkel foglalkozik. „Itt is, ott is mentik a hazát, ι és leplezik le az összeesküvéseket. [...] Gyanakodással és gyűlölködéssel van tele a levegő." Eötvös József előrelátása fényesen bevált a zsidókérdésben, mégsem akarják ugyanezt alkalmazni a nemzetiségi kérdésben. Jászi harmadik és egyben utolsó cikke (Háború vagy béke - július 19.) kísérletet tesz ennek a nála szokatlan pesszimista hangnemnek a megfordítására, s már az első sorokban határozottan kijelenti, amiben alighanem már maga sem hisz: „Nem igaz, hogy a dolgozó vagy gondolkodó Magyarországban a szerb háborúnak hívei volnának". S mivel a következő napok alaposan rácáfolnak erre a véleményre, Jászi több hónapra elhallgat. Mivel a háború ellen nyíltan egyelőre nem írhat, inkább lemond az írásról. Vezető publicistái szerepét Bíró Lajos és Diner-Dénes József, majd mindinkább Ignotus veszi át a lapban.