Századok – 2004

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat 2004. évi szeptemberi ülése (Varga Gergely) VI/1448

1452 BESZÁMOLÓ hogy mi maradt ki. A földosztás sikerességét, a lengyel menekültek befogadását, Teleki titkos propagandaszervezetét és sok egyéb problémát feszegető kérdések és válaszok folyamának csak az Akadémia épületének közelgő zárása tudott véget vetni. Bücsúzöul Fellegi Ádám zongoraművész kért szót, aki megköszönte a hiteles és tárgyszerű előadásokat, és a zsidó újév alkalmából boldog újévet kívánt minden jelenlévőnek. Mindazok, akik eddig a pillanatig ott maradtak az Akadémia zsúfolásig megtelt előadótermében, azzal a megállapítással állhattak fel, hogy ha az este során nem jutottak is közös nyugvópontra a Teleki Pál személye és munkássága körül forrongó indulatok és narratívák, mégis igen érdekes, gondolatébresztő és tanulságos pár órában lehetett részük. A Magyar Történelmi Társulat új kezdeményezése ugyanis már az első alkalommal is megmutatta a benne rejlő előnyeit, hátrányait és lehetőségeit. A szervezők feltételezhetően azt úgy tervezték, ha mindhárom előadó hasonló módszerrel közelítsen vizsgálata tárgyához, miáltal egy több oldalról is megvilágított, bonyolult, ámde mégis egységes kép rajzolódhatott volna ki Teleki Pál második miniszterelnökségéről, ám egyszerre sajnálatos és szerencsés módon a felkért történészeknek nem sikerült maradéktalanul megfelelniük az elvárásoknak. Sajnálatosan, mert még a tárgyalt rövid időszak bei-, kül-, és társadalompolitikáját sem sikerült egységes szempontok alapján megismerni, így a történelem iránt érdeklődő közönség továbbra sem kapta meg azt az egyes történész szubjektumától mentes, átfogó képet, amely az objektív történelmi valóság utáni vágyát kielégíthette volna. De a különböző elbeszélési módok következtében az előadások egymással folytatott párbeszéde is csak helyenként valósult meg. Mégis szerencsésnek nevezhette magát az este hallgatósága, mert három igen kiváló, tanulságos és jól felépített előadást hallhatott. Közülük talán Zeidler Miklósé felelt meg legjobban mind szerkezetében, mind témaválasztásában, mind pedig elbe- , szélésmódjában az eredeti elvárásoknak. Az adott szűk időkerettel jól gazdálkodva mutatta be Teleki külpolitikai elképzeléseit, azok megvalósítását és buktatóit. A kronologikus elbeszélés végére még néhány értékelő mondatra is jutott idő. Ungváry Krisztián nem tartotta magát a tematikai korlátokhoz, a második Teleki-kormány zsidópolitikája helyett Teleki Pál személyiségét, antiszemitizmusát vette górcső alá és ábrázolta helyenként már publicisztikába illő retorikával. , Mert ennek az előadásnak a leghatásosabb eszközei (miként a vitában elhangzott hozzászólások is mutatták) azok az egyértelmű, helyenként már-már sarkított kijelentések voltak, melyek Teleki antiszemitizmusát a végletekig felnagyították és munkásságát, egész életét ezen, az Ungváry elbeszélésében mindent erényt és gyengeséget felülíró zsidóellenességen keresztül láttatott. Azonban éppen ez a szakmai megalapozottsággal alátámasztott provokatív hangvétel tette Ungváry dolgozatát az este legnagyobb vitát kiváltó, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legsikeresebb előadásává. Ezt az is alátámasztja, hogy bár a Zeidler Miklós által elmondottak szintén megkérdőjelezték Teleki Pál külpolitikusi kompetenciáját, de mert nem nevezte expliciten dilettánsnak, esetleg csak hozzá nem értőnek, nem indította vitára a közönséget. Ablonczy Balázs előadása esett talán a legmesszebb a képzeletbeli standardoktól, ám módszertanilag ez volt a legérdekesebb, mert megmutatta, hogy egy