Századok – 2004

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat 2004. évi szeptemberi ülése (Varga Gergely) VI/1448

1450 BESZÁMOLÓ vezte, egyetemi tanárként pedig tiltakozott a numerus clausus törvény nemzetiségi kvótáinak módosítása ellen. Miniszterelnöksége idején a zsidókérdésben hajlandó volt még az általa nem szívlelt nácikkal is kollaborálni, akiknek az európai zsidóság teljes kitelepítését javasolta. Teleki politikusi dilettantizmusát bizonyítandó, Ungváry Krisztián megemlítette a miniszterelnök felelősségét abban, hogy a Jugoszláviával kötött barátsági szerződés az „örök" jelzőt is megkapta. Egyetlen komoly politikus sem gondolhatta, hogy egy államközi szerződés örök érvényű lehet. Teleki elmulasztotta felkészíteni az országot arra, hogy az integer Magyarország megteremtése lehetetlen. Nemzetiségi politikájának koncepciója sem volt megfelelően kidolgozott, mert váltogatta a földrajzi és az etnikai elvet. Míg az elszakított magyarság sanyarú sorsát kárhoztatta, addig a magyarországi németség asszimilálására, illetve kitelepítésére törekedett. A magyarországi németek sorsa rosszabb volt, mint a romániai magyaroké, mert nem volt egyetemük és középiskolájuk is csak egy. Ungváry Krisztián bírálta Teleki nemzetiszocialistákkal kapcsolatos politikáját is, mert nem elég határozottan lépett fel velük szemben, sőt miniszterelnöksége idején szabadult idő előtt Szálasi Ferenc is. Teleki Pál áltudományossága a zsidóságról alkotott véleményében érhető tetten - folytatta előadását Ungváry Krisztián. Abból a maga korában elfogadott tudományos tételből, hogy a táj befolyásolja a nép lelkét, azt a hamis következtetést vonta le, hogy a zsidóság örökös vándorlása miatt hazaszeretetre képtelen faj. A zsidótörvények eme hamis indoklására tudományos tekintélyét használta fel, ezzel tudománypolitikai vétséget követett el, amiért - Ungváry szerint - akár a Magyar Tudományos Akadémia tagságától is meg lehetne fosztani. Telekit felelősség terheli abban is, hogy a rasszista közbeszéd megtelepedhetett Magyarországon. Előadásának zárásaként Ungváry Krisztián felhívta a közönség figyelmét arra, hogy Teleki munkásságát és személyét saját kortársaival összehasonlítva kell megvizsgálni és megítélni. Az est harmadik előadójaként Zeidler Miklós olvasta fel Teleki Pál második miniszterelnökségének, területi revízió és külpolitikai függetlenség között őrlődő külpolitikájáról írt elemzését. Bevezetésként a Teleki kormány örökségét mutatta be: Magyarország helyzete ebben az időben kifejezetten bizonytalan volt. A kisantant államai még mindig ellenségesek voltak, ám a szövetség fokozatosan szétesett és a tagállamai is napról-napra gyengültek. Miközben Németország fenyegetően megerősödött, Olaszország egyre vesztett politikai súlyából, de a magyar politikusok számára a legfőbb veszélyt még mindig a Szovjetunió testesítette meg. Nagy-Britannia mind távolabb került Közép-Európától, Franciaország pedig tehetetlenül szemlélte az Európában zajló változásokat. Magyarország lassan-lassan a Német Birodalom érdekszférájába került. Teleki első miniszterelnöki parlamenti beszédében a Berlin-Róma tengelyt nevezte meg Magyarország támaszának, ám titokban a britekhez kívánt közeledni. Az ország biztonságát viszontbiztosítási szerződésekkel kívánta szavatolni, azaz mind az antanttal, mind a tengelyhatalmakkal jó viszonyra törekedett. Kezdetben sikerült is megszereznie az angolok támogatását. Az olaszok által Magyarországtól követelt, általános konfliktus esetére érvényes támogatást megígérte, de röviddel ez után kimondta, hogy Magyarország távol marad a Lengyelország