Századok – 2004

Beszámoló - A kommunizmus és az elitek Közép-Európában. Konferencia a párizsi École Normale Supérieure-ön; 2004. április 2–3. (Ablonczy Balázs) VI/1427

1430 BESZÁMOLÓ rendszerváltásban és az elitformálódásban játszott szerepét elemezte. Valentin Pelosse a konferencia egyik legérdekesebb előadását tartotta, amelynek során a kulturális antropológia eszközeivel mutatta be a kommunista hatalmi reprezentáció egyik legfontosabb terepét, a vadászatot. Kissé mentegetőzött amiatt, hogy 1992-es Communications-beli tanulmánya óta nem végzett terepmunkát, de az előadás így is rendkívül gondolatébresztő volt, s rámutatott, arra hogy a kifejezetten arisztokrata, illetve nemesi időtöltés átvétele (s az 1990 utáni elit általi megőrzése), a „reprezentáció-politika" szerepét töltötte be s úgy vált fokozatosan giccsé, ahogy a „vad természet" is egyre inkább „környezetté" lett a társadalom szemében. Lucián Boia, a bukaresti egyetem tanára, több, Franciaországban is sikeres, a mítoszt és az imagináriust kutató könyv szerzője lendületes előadásában elsősorban a kommunista Románia elitképzési mechanizmusait vizsgálta, főleg az egyetemi világot, s kiemelte, hogy talán a kommunista Románia volt az új embertípus, a mérnök legszorgalmasabb gyártója az egész szocialista táborban (a diplomások kétharmada mérnök volt), s személyes, ironikus példákban tért ki a rendszer abszurditására. A téma frivolnak ítélt megközelítése láthatóan irritált néhány résztvevőt, akik Boiát saját egyéni életpályájáról faggatták, valamint a konferenciának ebben a stádiumában felbukkantak a csaknem minden tudományos rendezvény környékén megjelenő megszállottak. így az Ecole Normale konferenciatermét elfoglaló közönség közelről láthatott egy büszke kommunista nézőt („nem értem az itt uralkodó, átható szovjetellenességet: végül is a Vörös Hadsereg szabadította fel ezeket az országokat a fasizmus alól") és egy trockistát, aki hosszan fejtegette hatalom és erőszak viszonyát. Karády Viktor előadásában a zsidó származású polgárság szerepét emelte ki Közép-Európában, és mint a modernizáció motorjait említette ezt a réteget: a könykiadók, újságszerkesztők és orvosok közti magas arányukat említette példaként. S mivel a közép-európai zsidóság egy adott pillanatban — a gazdasági és szakmai emelkedése mellett — társadalmi integrációja útjában egyre több akadályt talált, ezért fordult univerzalista eszmék (szabadkőművesség, szocializmus, eszperantó mozgalom stb.) vagy különböző zsidó nacionalizmusok felé (cionizmus, Bund stb.). A holokauszt lezárta a fejlődésnek ezt az útját és a berendezkedő kommunizmus a túlélők erőszakos integrációját hajtotta végre. Felszámolta a polgári réteget, tagjai pedig az emigráció, a marginális lét és a kommunizmushoz való csatlakozás között választhattak. Catherine Horel, a CNRS (a francia nemzeti kutatóközpont) kutatója, egy sikeres francia nyelvű Budapest története-könyv írója személyes emlékeken keresztül elevenítette fel, hogy miként kezdődött a zsidóság kulturális reneszánsza Magyarországon, és milyen esélye van egy új magyar-zsidó identitás elterjedésének. Árpád von Klimó - az egyik legszorgalmasabb felszólaló és kérdező - angol nyelvű előadásában a hagyományos magyar történeti kultúra haláláról és a feltámasztására tett 1990 utáni kísérletek kudarcáról beszélt. Tadeusz Cegielski pedig a többször betiltott — és 1961-ben duplán illegális körülmények között újból működő — lengyel szabadkőművesség megtett útjáról és újjászületéséről beszélt angol nyelven. Lydia Coudroy de Lille (a Lyon III Egyetem oktatója) parádés előadása (a lengyel városi elitek földrajzáról) pedig tökéletesen illusztrálta azt a tényt, hogy - hangozzék bármilyen banálisan - nincs unalmas téma (a hallgatóknak sem): kellő elmélyültséggel, multidiszciplináris megközelí-