Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
1410 RANDOLPH L. BRAHAM leges országba, hanem a hírhedt bergen-belseni tábor különleges szektorába szállította utasait. A végállomás megváltoztatása teljesen egybevágott Eichmann ördögi tervével, hogy az elengedett zsidókat túszokként használja fel, és így Kasztnert továbbra is a kezében tartsa: a „birodalmi titok" Kasztner általi megszegése az elengedett, de még Eichmann ellenőrzése alatt maradt zsidók fizikai megsemmisítését vonta volna maga után.51 Kasztnernek az SS-szel folytatott tárgyalásairól a háború után olyan heves viták robbantak ki, amelyek hőfokuk tekintetében túlszárnyalták a budapesti mentőakciókról közreadott, egymásnak ellentmondó beszámolók kontroverziáit. Az ötvenes évek derekán különösen arról kezdtek folyni igen zajos viták, hogy mi volt Kasztner szerepe az 1 684 zsidó, köztük 388 kolozsvári zsidó (ez volt Kasztner szülővárosa) megmenekülésében. Sokan közülük barátai, rokonai voltak. Jóllehet egyetértés van a tekintetben, hogy ha nincs ez az akció, legtöbben közülük biztosan az 1944. évi zsidóüldözés áldozataivá váltak volna, az igazi vita mind a mai napig inkább a megmenekülésükért fizetett állítólagos „árról" zajlik. A barikádokon mindkét részről mítoszokból is összetevődő igazság-verziójukért mélyen elkötelezett vitázok sorakoznak fel. A vitázok eredetileg mindannyian túlélők: a megmentettek vagy a meggyilkoltak életben maradt barátai vagy családtagjai. Ahogy telt az idő, úgy váltották fel a mélyen személyes érveket a közös történelemről folytatott összecsapások, amelyekben a szembenálló feleket rendre egy-egy izraeli vagy másutt működő politikai érdekcsoport vezette harcba. A küzdő felek a maguk egyéni vagy kollektív érdekeit rendre mitologikus, ideologikus, morálfilozófiai vagy teológiai érvekkel támasztották alá. A Kasztner-ellenes erők kezdettől Benjamin Halevi bíró konklúziójára támaszkodnak. Ο volt az elnöke annak a jeruzsálemi kerületi bírói tanácsnak, amely Kasztnernek Malkiel Grünwald ellen folyt hosszadalmas rágalmazási perét eldöntötte. Grünwald, ez az ortodox zsidó, akit kétségbe ejtett sok családtagjának elvesztése, kezdetleges technikájú, saját kiadásában előállított hírlevélben egyebek között a nácikkal való kollaborációval vádolta meg Kasztnert. Halevi bíró hosszú, megsemmisítő ítéletindoklásában, amelyet 1955. június 22-én olvasott fel, egyebek között kimondta, hogy Kasztner „eladta lelkét az ördögnek". Egyetértett a bíró Grünwald védőinek legfőbb állításával, jelesül hogy Kasztner több százezer magyar zsidó halálához járult hozzá azzal, hogy mélyen hallgatott a nácik szándékairól, cserében a lehetőségért, hogy megmenthet néhány ezer „prominens" zsidót, köztük családtagjait és barátait. Halevi bíró következtetése éppúgy kapóra jött az izraeli Mapai-ellenes erőknek, mint a világ számos részében működő antiszemita és Izrael-ellenes, akár jobb-, akár baloldali erőknek. A Kasztnert pártoló erők ezzel szemben arra az ítéletre szeretnek hivatkozni, amely — megsemmisítve Halevi bíró alsóbb fokú ítéletét — az Izraeli Legfelsőbb Bíróságon született 1958 januárjának közepén. A tanács többségi ítélete szerint Kasztner valójában a lehető legnagyobb számú zsidó megmentésére töreke-51 Bauer azt sejteti, mintha a szerelvényt katonai okokból irányították volna Bergen-Belsenbe. "A normandiai szövetséges hídfőállás egyre kiterjedtebbé vált, ezért a spanyol határ felé egyre problematikusabb lett a közlekedés", i.m., 199.
