Századok – 2004
Közlemények - Katona Eszter: Az olasz fasizmus bukása és a Franco-rendszer VI/1381
AZ OLASZ FASIZMUS BUKÁSA ÉS A FRANCO-RENDSZER 1383 gal együtt) a katonai felkelés első pillanatától jelentős támogatást nyújtott a nacionalista tábornak. Ε segítségnek köszönhetően Franco tábornok kettős értelemben is adósa volt Mussolininak: egyfelől anyagilag — hiszen vissza kellett fizetnie az olasz kölcsönt9 —, másfelől morálisan. Amikor Olaszország még nem volt hadviselő (és Spanyolország semleges volt), Mussolini számított Francóra egy lehetséges semleges tömb megalakításában. Amikor Olaszország hadba lépett, Spanyolország a nem hadviselő pozícióra váltotta semlegességét.1 0 A háborúba lépés szándékáról Mussolini két hónappal korábban értesítette a Caudillót,1 1 és Franco volt az egyetlen, akivel egy nappal annak megvalósítása előtt levélben közölte az olasz lépést.12 A dokumentumok, valamint Spanyolország magatartásának ismeretében úgy tűnik, mintha Franco mindig egy lépés távolságból követte volna a Dúcét s Olaszországot. Franco taktikája pedig, úgy tűnt, beválik: mindig kivárta az olasz lépések következményeit, és csak azok ismeretében szánta rá magát az újabb döntésre. Követte Olaszországot, amikor az a semlegességet a nem hadviseléssel váltotta fel, azonban — tanulva az olasz kudarcokból — nem vált hadviselővé, mint ahogy azt Mussolini tette 1940 nyarán. Ebből a szempontból Franco jó taktikusnak bizonyult. A legújabb kutatások eredményei azonban megingatták a spanyol diktátorról kialakult mítoszt, mely szerint valóban Franco óvatossága és elővigyázatossága mentette meg Spanyolországot a háborús kalandtól.13 Nemrég megnyitott ka-Jackson: The Spanish Republic and the Civil War, 1931-1939. Princeton, Princeton University, 1965. John F. Coverdale: I fascisti italiani alia guerra di Spagna, Bari, Laterza, 1977. Uő: I primi volontari italiani nell'esercito di Franco. Storia Contemporanea, settembre 1971. 545-554. Massimo Mazzetti: I contatti del governo italiano con i cospiratori militarti spagnoli prima del luglio 1936. Storia Contem- poranea, dicembre 1979. 1181-1194. Javier Tusell - Ismael Saz: Fascistas en Espana: la intrevención italiana en la Guerra Civil a través de los telegramas de la „Misione militare italiana in Spagna". Madrid, Consejo Superior de Investigaciones Cientificas, 1981. Änderte Ádám: Spanyolor-szág története. Budapest, Móra, 1992. 130-131. Gömöri Endre: A „vezércsel" Franco és Hitler: a hintapolitika iskolája. Budapest, Akadémiai, 1989. Ormos: i. m. II. köt. 417-429. A témában a legfrisebb mű, mely a legújabb kutatások eredményeit összegzi: Morten Heiberg: Emperadores del Mediterrá-neo. Franco, Mussolini y la guerra civil espanola. Barcelona, Crítica, 2003. 9 1940. május 15-én került aláírásra az az egyezmény, mely rögzítette a kölcsön visszafizetésének feltételeit: az összeget 5 milliárd lírában állapították meg, a törlesztést pedig 1942. december 31-től kezdve 25 éven át kellett teljesíteni. Ε témára vonatkozó dokumentációt lásd: I Documenti Diplomatici Italiani. Nona Serie: 1939-1943. (DDI, IX. Serie.) Vol. I-X. Roma, Instituto Poligrafico e Zecca dello Stato, 1954-1990. I. köt. 363. sz. (222.), 656. sz. (408.), 708. sz. (442.), II. köt. 295. sz. (249.), III. köt. 298. sz. (253.), 365. sz. (310.) 10 A spanyol semlegesség módosítására közvetlenül Olaszország hadbalépése után került sor. Ez a lépés a szövetségesek szemében egyértelműen úgy tűnt, hogy Olaszországhoz hasonlóan Spanyolország is az intervenció felé halad. Hitler egyébként is fokozott nyomást gyakorolt Francóra, mivel Gibraltárra vonatkozó terveiben nem tudta volna nélkülözni Spanyolország részvételét. Két találkozóra is sor került, melyek célja Franco meggyőzése volt: az első Franco és Hitler között Hendaye-ban került megrendezésre (1940. október 23.), a második találkozó Franco és Mussolini között zajlott Bordigherában (1941. február 12.) Azonban ezek a találkozók nem hozták meg a Hitler által ' remélt eredményeket, Franco nem hozott konkrét döntést. A németek ezután megbizonyosodtak arról, hogy Franco ingadozó magatartása egyértelműen azt bizonyította, hogy — bizonyos garanciák nélkül — nem áll szándékában országát hadba léptetni. Ezek az igények (anyagi, katonai támogatás, területi revindikációk teljesítése) pedig túl magasak voltak ahhoz képest, amit a spanyol fél cserébe adni tudott volna a tengelyhatalmaknak háborús részvételével. 11 DDI, IX. Serie. III. köt. 726. sz. (623-624.) 12 DDI, IX. Serie. IV köt. 827. sz. (620.) 13 A témában bővebben lásd: Manuel Ros Agudo: La guerra secreta de Franco 1939-1945. Barcelona, Crítica, 2002.
