Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1379 megerősített egységei végül kiszorították őket az országból Mivel a támadás súlypontja épp a Rimaszécs mellett létrejött kolonista telepek (Gernyő, Lcánymező, Kacagó és Csobánka) térségére esett, így az Államvédelmi Őrség feledi körzeti parancsnokságának előretolt egységeibe besorolt kb. 20 gernyői légionárius is részt vett a tűzharcban, s közülük négyen is a magyar csapatok fogságába estek.81 A támadás után a gernyői kolonisták többsége elhagyta a telepet, csupán a határvédelemben érintettek maradtak. A bécsi döntés kihirdetését követően a csehszlovák hatóságok a cseh és morva telepeseket valamint a légionáriusokat a kolóniák elhagyására szólították fel, a szlovákoktól azonban azt kérték, maradjanak a helyükön. így már november első napjaiban kisebbfajta népvándorlás indult meg kolóniákról, a legionáriusok, a Parasztlovasság, a Sokol és az Államvédelmi Őrség tagjainak nagy része nem várta be a magyar csapatokat.8 2 Noha előre megtervezett akcióról volt szó, a kolóniák kiürítése nem ment egyszerűen. A telepesek ingóságaik egy részét már október utolsó napjaiban eladták, a többit pedig tehervagonokban szállították el a Szlovákia különböző vidékein kijelölt evakuációs birtokokra. Ez azonban nem mindig sikerült, s — mint a csatai légionárius telep vezetőjének jelentéséből kiderül — a helyi magyarokból álló nemzetőrség még a honvédség bevonulása előtt megszállta a telepet, és megakadályozta, hogy a telepesek összes ingóságaikat magukkal vigyék.83 A többségében cseh és morva származású legionáriusok helyzete az evakuálás által sem oldódott meg, hiszen a kijelölt átmeneti szállások sokszor alkalmatlanok voltak nagyobb mennyiségű menekült befogadására. A csataiak részére kijelölt, nagytapolcsányi járásban fekvő Vicsapátiban lévő birtokon az ide került 18 család egyszerűen nem fért el. A Gernyőpusztát8 4 elhagyó legionáriusok számára Véglesen kijelölt birtokon pedig olyan fabarakkban helyezték el őket, amely alkalmatlan volt téli szállásnak.8 5 A telepesek gondjait az> is növelte, hogy Szlovákia autonómiájának kihirdetését követően több helyen csehellenes megmozdulásokra került sor, s a cseh légionáriusokat sehol sem látták szívesen. így aki tehette, s volt hová mennie, azonnal továbbindult Cseh- és Morvaország felé. Az autonóm szlovák kormány a november 12-én megtartott ülésén végül úgy döntött, hogy a cseh és morva telepeseknek Szlovákia tovább már nem biztosít átmeneti szállást, s nekik azonnal tovább kell indulniuk. így a legionáriusok nagy része újra útnak indult, s visszatért eredeti lakóhelyére, a cseh országrészekbe. 81 SNA, MH [Szlovák Nemzeti Levéltár, Gazdasági Minisztérium], 950. doboz, i. sz. 44.997-Kleg. 1938, A szlovákiai kolonisták evakuációja. 82 Ezt több az elmenekült kolonistáktól a szlovák hatóságok által felvett vallomás is megerősíti, így a bottovói Ignác D. kolonista vallomása is: „A mi kolóniánkról a legionáriusok és a csehek még a magyarok bejövetele előtt elmentek." Deák, Ladislav. Viedenská arbitráz. 2. november 1938. Dokumenty II., Okupácia (2. november 1938 - 14. marec 1939). Martin, 2003. 214. 83 SNA, MH [Szlovák Nemzeti Levéltár, Gazdasági Minisztérium], 950. doboz, i. sz. 44.997-Kleg. 1938, A szlovákiai kolonisták evakuációja. 84 A sors fintora hogy a legionáriusok üresen maradt gernyőpusztai házaiba 1939 szeptemberében lengyel menekültek költöztek. Vö. Mateusz Gniazdowski: Lengyel háborús menekültek az első bécsi döntés után Magyarországhoz csatolt szlovákiai területeken. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2003. 1. sz. 35-50. 85 SNA, MH [Szlovák Nemzeti Levéltár, Gazdasági Minisztérium], 950. doboz, i. sz. 44.997-Kleg. 1938, A szlovákiai kolonisták evakuációja.
