Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1371 A különféle földigénylő szervezetek egyike az amerikai szlovák legionáriusok szervezete volt, amely 1919 augusztusában alakult meg, s első felhívásában kolóniák alapításához kért elegendő földet az ÁFH-tól, illetve Szlovákia tejhatalmú miniszterétől.41 Igényeikre a Nemzetvédelmi Minisztérium is felhívta az ÁFH figyelmét. A Földhivatal pozitívan fogadta a javaslatot, s a minisztériumnak küldött válaszában az „ellenséges lakosság által lakott határ menti területek biztonságának megerősítésében" jelölte meg a legionáriusok letelepítésének jelentőségét.42 Az AFH arra kérte az amerikai csehszlovák legionáriusok szövetségét, hogy készítse el a földet igénylő legionáriusok listáját, valamint jelöljön ki egy személyt, akinek a feladata a kapcsolattartás lesz. A Földhivatal jelezte, hogy a maradékbirtokokat is szívesen utal majdan ki Amerikából hazatért személyeknek, akik így Szlovákiában is meghonosíthatják az Újvilágban megismert farmergazdálkodás módszereit. A Földhivatal illetékesei feltehetően túlbecsülték az „amerikás" földigénylők számát, hiszen a levél szerint információs irodák létrehozását tervezték a nagyobb európai kikötőkben: Hamburgban, Amszterdamban, Rotterdamban, Brestben. 43 Ez azonban ilyen formában nem valósult meg, noha a nagyobb kikötőkben található konzuli hivatalok egyik legfontosabb feladata épp a reemigránsok informálása volt. Habár a kolonizáció irányítása az Állami Fölhivatal feladata volt, a legionáriusok letelepítéséből a kezdetektől fogva jelentős részt vállalt a Csehszlovák Legionáriusok Irodája. A CSLI keretén belül a Josef Kápar vezetése alatt álló földügyi szakosztály foglalkozott a földreform és ezen belül a kolonizáció kérdésével. Ennek a szakosztálynak volt a feladata a légionárius telepítések számára megfelelő objektumok kiválasztása, a légionárius földigénylők jegyzékének vezetése valamint a légionáriusoknak a földreform és a kolonizáció során nyújtott különféle anyagi támogatások intézése. A CSLI-nek a kolonizációban betöltött szerepe 1922-től vált egyre hangsúlyosabbá. Az erőteljesebb szerepvállalást valószínűleg a Nemzetvédelmi Minisztérium és a hadsereg legmagasabb helyeiről szorgalmazhatták, s az ő kezdeményezésükre hozták tető alá az ÁFH és a vezérkar képviselői között 1922. júniusában lezajlott tanácskozást is. Itt a felek megegyeztek arról, hogy együttműködnek a telepítések végrehajtásában. Ennek érdekében a Földhivatal a vezérkar rendelkezésére bocsátotta Szlovákia határ menti területeinek a térképét, amelyen bejelölték a lefoglalásra kijelölt birtokokat. Ennek alapján nevezte meg a vezérkar azokat az objektumokat, amelyeken kolonista telepek létrehozását javasolta, s feltüntette azt is, milyen ütemterv alapján szeretné ezt megvalósítani. Már ezen az előzetes tárgyaláson szóba került a Duna Pozsony és Komárom közötti bal partjának, illetve Losonc környékének a kolonisták általi betelepítése.44 A Nemzetvédelmi Minisztérium szerepvállalásának indítékairól egy a CSLI-nek a kolonizációban betöltött szerepéről szóló 1925-ben megfogalmazott összefoglaló nyújt plasztikus képet, amely többek között a következőket szögezi le: „A Szlovákia 41 Slovenská Domovina, 1919. szeptember 1. 42 SÚA (Praha), SPU-VS, 244. doboz, i. sz. 2557/20. sz. 43 Uo. 44 SUA (Praha), SPU-VS, 240. doboz, Szlovákia kolonizációja. Katonai szempontok.
