Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 139 tett sor, mert a kormányzati politika néhány képviselője felismerte, hogy a szociális bajok pusztán társadalmi szolidaritással vagy éppen segélyakciókkal leküzdhetetlenek. Ennek ellenére akadtak szép számmal olyanok is, akik nem osztották ezt az álláspontot. Ez különösen a szociális biztosítás témakörének tárgyalásánál figyelhető meg. A második előadás, a felsőoktatási és továbbképző intézetek számára adott útmutatásokat a szociális nevelés megvalósításához. Ezzel arra hívták fel a résztvevők figyelmét, hogy a hivatalokban szociális érzékkel rendelkező és jól képzett tisztségviselők végezzék az állampolgárok ügyeit. A középosztály válsága Igen nagy érdeklődés kísérte a harmadik előadást, amely az 1920-as évek egy lényeges, ugyancsak sokszor hangoztatott problémájának bemutatására vállalkozott. A középosztály válsága pártprogramok, parlamenti felszólalások, újságcikkek és konferenciák visszatérő problémája volt. Fontosságát hangsúlyozta, hogy ebben a témában több előadó is szerepelt, így Hegedűs Lóránt egykori pénzügyminiszter, Neményi Imre ny. államtitkár, Heller Farkas egyetemi tanár és Konkoly-Thege Gyula miniszteri tanácsos, a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal aligazgatója. Valamennyien a középosztály helyzetének feltárására törekedtek különböző szempontok alapján. Hegedűs a középrétegek anyagi helyzetével, életszínvonaluk javításának kérdésével foglalkozott. Neményi és Konkoly-Thege az állami alkalmazottaknak és a nyugdíjasoknak a létszámát vizsgálta. Ugyanakkor a nyugdíjak összegét és az államháztartás kiadásait is taglalták. Heller Farkas előadása egyedülálló volt, mivel nemcsak az éppen aktuális kormányzati teendőkről beszélt, hanem a középosztály összetételét is vizsgálta. Rámutatott arra, hogy a középosztály kifejezés tűi tág ahhoz, semhogy egységes megoldást találhassunk a problémáikra. Hegedűs Lóránt a középosztály helyzetét a kormány gazdaságpolitikájával összefüggésben tárgyalta. Véleménye szerint a stabil valuta megteremtése, a jóvátétel kérdésének végleges rendezése, a magángazdaság hitelekkel való ellátása, az adóterhek csökkentése és a hadikölcsönök valorizálása megoldhatná a középrétegek egzisztenciális gondjait. Hegedűs rámutatott arra, hogy ezek a javaslatok összefüggnek az I. világháborút követő évek magyar gazdaságának problémáival. Az 1921-23 közötti inflációs konjunktúra a középrétegek jelentős részét igen hátrányosan érintette. A papírpénz elértéktelenedésével a fix fizetésű alkalmazottak, tehát a bérből és fizetésből élő rétegek életszínvonala jelentős mértékben romlott. Az állami alkalmazottak, a mezőgazdasági és ipari munkások béreinek emelkedése messze lemaradt az árak növekedése mögött, fizetésük meg sem közelítette a háború előtt bérek reálértékét, így a létszükségleti cikkek beszerzése is komoly gondot okozott. Ezt két további tényező is súlyosbította. Az egyik a hadikölcsönkötvények és az infláció kapcsolatából adódott, erről maga Hegedűs beszélt részletesen. Az I. világháborúban kibocsátott kötvények, amelyekkel a Monarchia a háború rendkívüli kiadásait fedezte, az inflációs időszakban elértéktelenedtek. Azok, akik va-
