Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1357 ismét kénytelen volt visszatérni a kérdésre. Határozott, sőt immár ingerült formában vetette oda Sztójaynak, hogy őt [Weizsáckert - T. /.] "nem érdekli, hogy az osztrákok annak idején mennyire törődtek bele a magyar propagandába, de mióta Ausztria a német birodalom részévé vált, másképp áll a dolog." Egyben utasította Erdmannsdorffot, hogy ezt addig ismételje Budapesten, amíg annak eredménye nem lesz.11 8 Horthy augusztusi németországi látogatásakor a kancellár személyesen is elvágta a további puhatolózásokat azzal, hogy a kormányzónak is kijelentette: "a magyar és a német nép újra szomszéddá válva, elérte végleges történelmi határait".11 9 Ez utóbbi nyilatkozat azonban már inkább nyugtató célzatú volt, és a németek kelet felé menetelése miatti hazai szorongások feloldását szolgálta. 1939 januárjában Ribbentropnak, Kánya utóda, Csáky István előtt is el kellett ismételnie, hogy Németország délkeleti irányú aspirációi Ausztria bekebelezésével lezárultak.12 0 A berlini megnyugtató szavak ellenére idehaza sokakban élt a félelem, vagy éppen a remény Sopron és Kőszeg körzetének átcsatolását illetően. Mindennek diplomáciai körökben egyelőre nem volt realitása, bár a nyugtalanságnak hosszú távon alapot adhatott, hogy az anschlusst követő magyar etnikai alapú felvetésekre válaszul Weizsäcker — mint láttuk — nem mulasztotta el, hogy a Magyarország nyugati határterületén élő jelentős német kisebbségre felhívja a figyelmet. A diplomata többszöri kijelentése arra utal, hogy az etnikai érvek készen álltak a német külpolitika eszköztárában, de azokat egyelőre csupán "preventív" célokra használták fel, elhárítva és határozottan elvágva minden olyan kezdeményezést, amely az Ostmarkkal kibővített birodalom megbontására tett még oly tétova kísérletet is. Ezzel egy időben azonban már megkezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeként később nagyon is megfontolt és megalapozott koncepciók álltak készen Nyugat-Magyarország jelentős részének elcsatolásával kapcsolatosan. Ezek tartalma természetesen rejtve maradt a magyar vezetés és az érintett lakosság elől. A német náci párt 1939 februárjában felállította határhivatalait (Gauamt) a birodalom keleti szélein. A "Gau Niederdonau" élére állított Helmut Triska, aki nem sokkal később a berlini Külügyminisztérium munkatársa lett, két javaslatot is készített Sopron és környéke, illetve egész Nyugat-Magyarország Németországhoz csatolásáról.121 A dokumentumokat érdemes részletesen is szemügyre vennünk. Nem lehet ugyanis kizárni, hogy amennyiben a világháború katonai eseményei német szempontból később kedvezőbben alakultak volna, a náci külpolitika előbb vagy utóbb hozzálátott volna a tervek megvalósításához. A két elaborátum teljesen azonos formátumban és tematikával került a Külügyminisztérium iktatójába. A Sopronról szóló formás füzetecske (Der Anschluss Odenburgs an das Reich) első fejezete a város birodalomhoz csatolásának történeti előzményeit veszi sorra. A második rész Sopron és környéke német jellegét taglalja, a harmadik a határhelyzet illetve az 192l-es határmegvonás részleteit 118 Wilhelmstrasse. I. m. 125. sz. 119 Horthy Miklós: Emlékirataim. Budapest, Európa-História, 1990. 215. 120 Wilhelmstrasse. I. m. 177. sz. 121 Tilkous~ky Lóránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938-1945. Budapest, Kossuth, 1978. 50.
