Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1340 TÓTH IMRE A várt Bethlen-nyilatkozat el is hangzott. Ebben a miniszterelnök cáfolta, hogy a kormány valaha is lemondott volna Nyugat-Magyarországról. "Amikor az akkori nemzetgyűlésben egy ellenzéki képviselő szemrehányást tett, hogy a megkötött trianoni szerződés után a velencei egyezmény a Nyugat-Magyarországról való lemondást jelenti, én magam állottam fel, és nyilvánítottam ki, hogy semmiről sem mondtunk le, csak Sopront és vidékét szereztük vissza." Nem mondottunk le a győzőkkel szemben, amikor a népek önrendelkezési jogára hivatkozva követelték tőlünk Nyugat-Magyarországot Még kevésbé mondottunk le volt szövetségestársainkkal szemben" - jelentette ki Bethlen, majd a továbbiakban így folytatta: "Meg vagyok győződve, hogy eljön az idő, amikor újból felragyog az igazság napja, és ezen a napon lehetetlenségnek tartom, hogy volt szövetséges társaink a győzők jogára hivatkozzanak, amit magukra nézve sem ismertek el. Lehetetlenségnek tartom, hogy azon a napon megtagadják, hogy Magyarországgal egyetértésben, vele megegyezve és a nép meghallgatásával döntsék el ezt a kérdést." Németországra utalva hozzátette: "hiába hallatszanak hangok át a határról, hogy e döntés mellett hetvenmillió ember áll őrt, én ezt nem hiszem, és nem tudom elképzelni."5 5 A magyar sajtónak az esemény nyomán született írásaiból, minden előzetes óvatosság ellenére németellenes irányultság volt kiolvasható. A német követ érzékelte, hogy a lapok hűen visszaadták azokat a francia sajtóvéleményeket is, melyek a magyar-német kapcsolatok megzavarását szándékoztak elérni. Schoen ezért is jeleskedett a soproni Bethlen-beszéd nyomán keletkezett kisebb diplomáciai feszültség elrendezésében. Nemcsak Walko külügyminiszterrel tárgyalt, hanem érintkezésbe lépett a miniszterelnökkel is, aki azzal igyekezett megnyugtatni őt, hogy a francia próbálkozások nem fognak sikerre vezetni.5 6 Schoen mindemellett ismét javasolta, hogy a német sajtó tartózkodjon a magyarellenes hangvételtől. Negatív példaként említette a Germania című lap Österreichs gutes Recht című cikkét, utalva egyben a magyar reakciókra is.57 A magyar miniszterelnök Sopronban elhangzott szavaival és Seipel válaszával foglalkozott egy sor német lap, köztük a Reichspost október 15-i, a Berliner Tagblatt október 19-i száma, a Germania október 17-én, és a Vorwärts ugyanaznapi száma. Schoen felhívta a figyelmet, hogy e cikkek zöme, kivált az utóbbi, ellenséges hangnemben tudósított Bethlen beszédéről, nem kevesebbet állítva, mint azt, hogy Magyarország soha nem mondott le Burgenlandról. A Germania Schoen által megnevezett cikke ezen kívül azt a benyomást keltette, hogy Németország a Burgenland határain kívül eső magyarországi német nemzetiségi területek felé is kinyújtja a karját. A Pester Lloyd ugyanakkor megütközve idézte az inkriminált írás azon részletét, mely szerint Bethlen beszéde mindazon hatalmak arculcsapása volt, melyek Európa új rendjét megalkották és fő feladatuknak tekintik annak megőrzését. A budapesti lap szerint Magyarországon ezt olvasva az emberek alig akarnak hinni a szemüknek, s akaratlanul felmerül mindenkiben a kérdés, hogy a Germaniát vajon nem 55 Idézi Soproni Hírlap 1928. október 16. Vö. Bethlen István beszédei és írásai. I—II. kötet. Budapest, Genius, 1933. I. köt. 264-265. 56 Schoen budapesti német követ távirata a külügyminisztériumnak (1928. október 20.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, K274575. 57 Pester Lloyd 1928. október 18. esti és október 19. reggeli szám. Nemzeti Újság 1928. október 19.
