Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
1322 POGÁNY ÁGNES nyek alapján Magyarország egyre nagyobb összegeket hitelezett Németország javára, 1941 nyarától gyorsuló ütemben nőtt az ellentételezés nélküli magyar áruszállítások értéke. A szaporodó hitelállomány az árszínvonal és a forgalomban levő pénztömeg emelkedésében is meglátszott. Baranyai jegybank elnök több figyelmeztetés után, 1943 februárjában lemondott. Utódja alatt tovább gyorsult a magyar követelések felhalmozódása, a magyar gazdaság kifosztása. 1942-1943-ban a valutaárfolyamok kérdése újra az érdeklődés homlokterébe került Berlinben. Míg 1940 nyarán még a létrehozandó európai elszámolási rendszer előfeltételeként merült fel a márka felértékelésének követelése, 1942 végén már az egyre növekvő német eladósodás, és az infláció importjának egyik ellenszerét vélték felfedezni egyes berlini hatóságok a kereskedelmi partnerek valutáinak újabb leértékelésében.6 2 A Reichsbank képviselői azonban élesen ellenezték a Göring alá tartozó Forschungsstelle für Wehrwissenschaft egyik kutatójának javaslatát. Álláspontjukat a Pénzügyminisztériumon kívül a többi fontos reszort is magáévá tette. A Reichsbank véleménye az volt, hogy a hivatalos árfolyamról való letérés kockára tenné a birodalmi márka tekintélyét, és veszélyeztetné az exportőr országoknak Németország feltétlen fizetési szándékába vetett bizalmát, amit a német központi bank szerint mindenáron fenn kell tartani.63 Az ekkoriban készített tanulmányok már nyíltan foglalkoztak az egyre halmozódó klíringadósságok problémájával. A szakértők egyértelműen azzal számoltak, hogy Németország a klíringadósságok legnagyobb részét, amelyet a megszállt országokban halmozott fel, a háború után sem fogja megtéríteni, hanem a jóvátétel terhére fogja leírni. Legfeljebb a szövetséges országok reménykedhettek követeléseik áruszállításokkal kapcsolatos részének jövőbeni kifizetésében. A követeléseknek azonban ekkoriban már nagyobb részét kitevő egyéb tételek, mint például a Wehrmacht kiadásai, vasúti és más szállítások, a német civil és katonai szervek pénzszükséglete, a termelő egységek áttelepítésével (Auftragsverlagerung) járó költségek, a külföldi munkások bérátutalásai és hasonlók megtérítése már a szövetségesek esetében is bizonytalannak tűnt a berlini tervek alapján. Mindezt azonban nem akarták hitelezőik tudomására hozni, mivel ez feltétlenül aláásta volna áruszállító hajlandóságukat. A jegybank és más szervek vezetői ezért minden nyilvános alkalmat megragadtak arra, hogy Németország háború utáni fizetési szándékairól biztosítsák az adósságok növekedése miatt tiltakozó partnereiket.64 *** A II. világháború alatti német árfolyam-politika egyszerre követett racionális és irracionális célokat. Szolgálta egyrészt a háborús gépezet ellátását azokkal a termékekkel, amelyeket az európai országok szállítottak, és amelyekhez Németország a devizapolitika jóvoltából igen kedvező cserarányokon és árakon jutott. A 62 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/6448 Prof. Dr. Donner: „Belastung der deutschen Währung durch überhöhte Auslandspreise und Clearingschulden." Vierjahresplan, Forschungsstelle für Wehrwissenschaft, Berlin, 3. November 1942. 63 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/6448 Stellungnahme zu den Vorschlägen der Oberregierungsrates Freiherrn von Fürstenberg zum Clearingproblem. Berlin, den 8 April 1943. 64 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/6448 Belastung der deutschen Währung durch überhöhte Auslandspreise und Clearingschulden; R 2501/6448 Stellungnahme.
