Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1317 az ilyen tervezgetéseket.3 6 Az a tény, hogy a pénzügyi kérdések megkülönböztetett figyelmet kaptak, arra enged következtetni, hogy a birodalmi gazdaságpolitika kitüntetett szerepet szánt az elszámolási rendszernek, illetve az árfolyam-politikának a meghódított, illetve szövetséges gazdaságokkal kialakítandó kereskedelmi kapcsolatokban. A húszas évek folyamán elszenvedett folyamatos német pénzügyi kudarcok (infláció, jóvátétel, eladósodás, majd a súlyos pénzügyi válság 1931-ben) azt a meggyőződést alakították ki a III. Birodalom irányítóiban, hogy egy gazdasági térségen belül a kulcsvaluta pozíciójának birtoklása és a nemzetközi pénzügyi centrum létrehozása rendkívüli gazdasági előnyöket biztosíthat a domináns nemzet számára. A kialakítani tervezett új, a birodalmi márka hegemóniáját biztosító pénzügyi rend igen közel állt ráadásul a már a háború kezdetén is működő bilaterális elszámolási rendszerhez, amelyben a Deutsche Verrechnungskasse vezette egy sor ország kétoldalú kereskedelmi és pénzügyi elszámolásait. Kis változtatásokkal a már meglévő rendszer átalakít- ható volt egy multilaterális elszámolási rendszerré. Bár sok szempontból eltérő nézetek kerültek az egyes hatóságoknál megfogalmazásra, az elképzelések abban megegyeztek, hogy a Reichsmark lesz az új gazdasági rend kulcsvalutája, amely átveszi a németek által dominált gazdasági térben az USA dollár és a brit font korábbi vezető szerepét. Berlin pedig a térség pénzügyi központja lesz, ahonnan a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókat, elszámolásokat irányítják. A birodalmi márka jelentőségét a délkeleteurópai országoknak is el kellett ismerniük azzal, hogy árfolyamát azonos szintre emelik a dolláréval, és csatlakoznak az új európai elszámolási rendszerhez.37 Németország nemcsak fantáziált a megteremtendő európai nagytérgazdaságról, hanem konkrét intézkedéseket is hozott ennek érdekében.3 8 A német vezetés alatt álló, a márka vezető szerepét biztosító központi klíring előkészítésének egyik fontos feltételének tartották Berlinben a márka árfolyamának a délkelet-európai valutákkal szembeni felértékelését.3 9 1940 őszén Berlinben célul tűzték ki, hogy az összes délkelet-európai valuta esetében csökkenjen 20%-ra a márkának a konvertibilis valutákkal szembeni diszázsiója.4 0 Legkésőbb 1941. áprilisig pedig a márka árfolyamának el kellett érnie a paritást. Az árfolyam változtatás követelése részben azt is szolgálta, hogy a németnél alacsonyabb árszínvonallal rendelkező országokbein az árakat a magasabb német árszinthez igazítsák, amely — felfogásuk szerint — „az európai nagytérgazdaság eszméjének felelt meg."4 1 Nyilvánvalóan az is motiválhatta az erőteljes német nyomást, hogy a márka árfolyam felérté-36 1941-42 telén, a moszkvai vereséget követően Hitler megtiltotta a jövőbeli békefeladatokkal kapcsolatos minden előkészületet és tervezést. 1942. szeptember 22-én a Külügyminisztérium is szigorú utasítást adott arra, hogy Európa újrarendezésének minden konkretizálását abba kell hagyni. Boelcke: Deutschland als Welthandelsmacht 1930-1945. Berlin, 1994, 151. 37 1941 elején már nyilvánosan is felszólították a térség országait a márkaárfolyam paritásra való emelésére: „Es geht nicht an, daß für die Basiswährung eines kontinentalen Verrechnungssystems in einzelnen Ländern verschiedene, von der offiziellen Parität mehr oder weniger abweichende Kurse festgesetzt werden, wie dies insbesondere im Verkehr mit Südosteuropa noch der Fall ist." BA Deutsche Reichsbank, R 2501/7018 Neugestaltung der europäischen Währungsbeziehungen. 38 Overy: The Economy of the German „New Order". Berlin, 1997. 22-25. 39 Boelcke, Deutschland als Welthandelsmacht 1930-1945. Berlin, 1994. 146.-147. 40 MOL, Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13393. doboz, 1941. augusztus 5. 41 Boelcke, Deutschland als Welthandelsmacht 1930-1945. Berlin, 1994. 146-147.
