Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
KÉZIRATOS NEUE ZEITUNG-GYŰJTEMÉNYEK 1263 mellől, és alkottak belőlük külön gyűjteményt.4 7 Figyelembe véve azonban, hogy a kéziratos Zeitungok egy részét a hírekkel kereskedő, „hivatásos" újságírók készítették, akiktől azokat fizetség fejében bárki megrendelhette, elképzelhető, hogy a császári udvar — Károly és II. Ferdinánd osztrák főhercegekhez hasonlóan — szintén közvetlen kapcsolatban állt a Zeitungsbürók tulajdonosaival, és egyenesen tőlük rendelte meg őket. Ε kérdés tisztázásához azonban még további kutatásokra van szükség. Ugyanez vonatkozik Nádasdy Tamás és a Thurzók gyűjteményeire is. A másik csoportot az egyéb iratok között fellelhető awisik alkotják. Ezekre a Haus-, Hof- und Staatsarchivon belül a különböző kancelláriák egyes országokra vonatkozó diplomáciai jellegű iratainak gyűjteményeiben, mint a Türkei I., Spanien Varia, illetve Venedig, Berichte állagokban találunk példát. Esetükben a kéziratos awisik a konstantinápolyi, madridi, illetve velencei császári követek jelentéseinek mellékletét alkotják. Ugyanez mondható el a „Litterae et Acta Caesarea Italica" állag köteteiről is, amelyekben az egyéb Itáliára vonatkozó iratok mellett a Rómában és Velencében székelő császári követek, illetve Velence esetében a követségi titkárok jelentéseihez csatolt avtisiket találunk. A Bullingerzeitungok egy részénél és a Wickianában a kéziratos Zeitungok gyűjtőik szerteágazó, protestáns egyháziakkal, humanistákkal és államférfiakkal folytatott levelezése között lelhetők fel. A stájer rendek és az osztrák főhercegek által megrendelt kéziratos Zeitungok pedig a rendeknek, illetve a főhercegeknek a különböző városokban székelő ágenseikkel, valamint a „Zeitungsbürók" tulajdonosaival folytatott levélváltása között találhatók. A másik szempont a fogadóknak a kollekciók megőrzésére való törekvéséről árulkodik, hiszen bizonyos gyűjteményeket külön kötetekbe kötve találunk. Erre a Fuggerzeitungok, a Bullingerzeitungok kötetei, a Wickiana, Blotius és Tengnagel gyűjteménye, valamint a Habsburg császárok számára küldött kéziratos Zeitungok egy része jelent példát. A bennük található forrásokat fogadóik kötették be, ami arról tanúskodik, hogy azokat gyűjteményeik részeként a későbbi korok számára is meg kívánták őrizni. A többi kollekció esetében e fogadói szándék nem bizonyítható teljesen egyértelműen. Méretüket tekintve a kollekciók nagyon különbözőek. A Fuggerzeitungok 27 kötetből állnak, egyenként 1000-2000 oldallal, ami azt jelenti, hogy évente több száz, illetve több ezer kéziratos Neue Zeitung érkezett a megrendelőkhöz Augsburgba. Méretét tekintve nem sokkal marad el a Fuggerek gyűjteményétől a Zürichben található Wickiana sem, amely 24 kötetet ölel fel. Ε kollekció esetében azonban a kéziratos Zeitungokat fogadójuk magánlevelezésével együtt, amelyeket elsősorban svájci és más országbeli protestáns humanistákkal és egyháziakkal folytatott, foglalták egy kötetbe. A Habsburg uralkodók számára küldött kéziratos awisik mennyisége valamivel elmarad az előző két kollekciótól, de a „Böhm" kötetekben, a Reichskanzlei Geschriebene Zeitungen, valamint a „Turcica" és a „Vénedig Berichte" állagokban fellelhető kéziratos Zeitungok száma igen jelentősnek mondható. Heinrich Buïlinger, Hugo Blotius és Sebastian Tengnagel avvisi-gyűjteménye már jóval kevesebb kötetből áll, mint pl. a Fuggerzeitungok 47 Buzási, J.: A Birodalmi Udvari Tanács és a Birodalmi Udvari Kancellária Levéltára. Bp. 1979. 276.
