Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1228 KEREKES DÓRA hazatértek, csak a rezidens és kísérte maradtak az oszmán fővárosban. Jagelsky és Cantig azonban azt az utasítást kapták, hogy — további parancsig — maradjanak a rezidens mellett, és évi 300 forint bérért ott teljesítsenek szolgálatot.23 9 A legutolsó, még a visszafoglaló háborúkhoz köthető tolmács Lucas Michalowitz, akit 1699 februárjában, tehát a karlócai béke megkötése után vettek császári szolgálatba, de nem volt addig sem ismeretlen személy, ugyanis korábban a bajor választófejedelem, II. Miksa Emánuel mellett működött (1689-től), és folyamatosan kérte, hogy hadd kaphasson császári tolmácsi rangot.240 A választófejedelem szolgálatába sem az ismeretlenség homályából került, hiszen azt megelőzően a konstantinápolyi császári rezidens, Georg Christoph von Kuniz mellett tevékenykedett. Bécs ostromát az oszmán tábor foglyaként élte meg, és ő is nagy anyagi veszteségeket szenvedett.241 Végül 1699. február 26-án a Duna és a Száva közötti terület tolmácsává nevezte ki a Haditanács, és évi 600 forint fizetést utalt ki neki.242 Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a császári tolmácsok szerepe a 17. század végére erősen megváltozott. Már nem csak arra alkalmazták őket, hogy a Konstantinápolyban tevékenykedő követeket nyelvileg segítsék, valamint helyettük kisebb ügyekben tárgyaljanak a Portán. A háborús időszak arra a sorsra szánta őket, hogy a korábban a követ által ellátott, illetve koordinált feladatokat (jelentésírás és hírszerzés) mostantól maguk vegyék kezükbe. Erre a két, legrégebben az oszmán fővárosban szolgáló tolmács, Giorgio Cleronome és Janaki Porphyrita bizonyultak a legalkalmasabbaknak. Hatalmas ismeretségi körrel, az Oszmán Birodalomról szerzett mély ismeretekkel, nyelvi képességekkel rendelkeztek, s a szultán birodalmának szokásait és hagyományait is ismerték. Az ő tevékenységük révén a bécsi udvar a visszafoglaló háborúk idején folyamatosan rendelkezett információkkal az Oszmán Birodalomról, ugyanakkor a levelek Bécsbe juttatásának gondja mindvégig megmaradt, így a hírek értékének vizsgálata további kutatásokat igényel majd. A tolmácsok második csoportja a Haditanács kötelékében szolgált továbbra is, ők a határvidéken, a hadműveleteknél, a Bécs környékére érkező szultáni követség mellett, a rabok körül, valamint közvetlenül a haditanácsi ügymenet megsegítésére (elsősorban levelek fordításával) teljesítettek szolgálatot. Amikor pedig — a karlócai béke megkötését követően — újra állandó császári rezidens indult az oszmán fővárosba, a tolmácsok hagyományos szerepköre is visszatért, de az Udvari Haditanács mellett is teljesítettek további szolgálatot. 239 ÖStA KA HKR Protokollband 407. Reg. 1699. július 26. fol. 247v-248r (Cantig), 248r (Jagelsky) 240 ÖStA KA HKR Protokollband 379. Reg. 1689. február 10. fol. 76v „chür beyerisch[er] dollmätsch"; 1694-ben Wogin helyét kéri (ÖStA KA HKR Protokollband 393. Exp. 1694. november fol. 519v); 1697-ben Giorgio Cleronome helyét kéri (ÖStA KA HKR Protokollband 399-400. Exp. 1697. március fol. 168v); 1699 januáijában Mesgnien de Meninski főtolmács helyét kéri (ÖStA KA HKR Protokollband 405-406. Exp. 1699. január fol. 25v). 241 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 1001. Exp. 1695. június 27. fol. 372v 242 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 164. Konv. 7. fol. 170r
