Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1223 tárgyalások helyszínére küldte a Haditanács.18 2 1699-ben a korábbi tolmács ringbe szállt a konstantinápolyi császári követi posztért, amelyet azonban nem nyert el. Lachewitzet titkárként küldték az ünnepélyes követséggel az oszmán fővárosba,18 3 és ebben a minőségében több évet dolgozott, mígnem majd 30 éves szolgálatáért, amelyből 16 évet a török háborúkban töltött, 1707. október 30-án császári tanácsosi rangot kapott.18 4 Bartholomeus Huçber és Heinrich Christoph Schwegler a visszafoglaló háborúkat megelőzően kerültek Konstantinápolyba, ahol harmadik társukkal, Christian Esaia Pezellivel (mh. 1681) együtt a tolmácstanoncok életét élték, és tolmácsi rangot csak akkor nyertek, amikor a meginduló hadjárat miatt kénytelenek voltak visszatérni a császárvárosba. Őket sem küldték vissza a frontvonalra, hanem a Haditanács a visszafoglaló háborúkban felmerülő sokrétű nyelvi problémák megöl dásában számított rájuk is. Hueberről, Schweglerről és Pezelliről is tudjuk, hogy 1679 júliusában Hans Peter Hoffmann von Ankerskron internunciussal küldték be őket a Portára, hogy a korábban Bécsben, Johann Baptist Podestá szemináriumán megszerzett nyelvtudásukat ott tökéletesítsék.185 Huebert Caprara 1683. március 2-án — a követség több egyéb alkalmazottjával együtt — hazaküldte Konstantinápolyból, így sem az internuncius, sem a rezidens mellett nem vett részt az 1683. évi hadjáratban. A következő években a Haditanácsban dolgozott, majd 1687-ben a siklósi várba került tolmácsként.18 6 Minősítése még ekkor is Sprachknabe volt, fizetését pedig évi 200 forintról 300-ra emelték, egyúttal a siklósi utazásra is kiutaltak neki 40 forintot.187 Hueber sorsa azonban megpecsételődött a határvidéken: 1687. szeptember l-jén már arról számolt be a Haditanács, hogy a tolmács tatár fogságba esett, és Vecchia haderő parancsnok azt a megbízatást kapta, hogy szabadítsa ki.18 8 Ez, úgy tűnik, nem sikerült neki, mert felesége 1689-ben is még csak kérte a férje után neki járó éves pénzösszeget.18 9 Nem tudjuk, mikor halt meg a fogságban, de azt igen, hogy felesége 1689 után már nem kérte férje járandóságának kiutalását. Heinrich Christoph Schwegler, akárcsak Hueber 1679-ben, Hoffmann von Ankerskron internunciussal utazott be a Portára, és akárcsak társát, őt is hazaküldte Caprara 1683 márciusában. Sőt, az internuncius őt bízta meg azzal, hogy a hazatérőket vezesse.190 Kuniz is bízott rá feladatot: az állandó követ áruit magával kellett vinnie Bécsbe.19 1 Hazatértekor a jól teljesített szolgálatot az Udvari 182 ÖStA KA HKR Protokollband 402-403. Exp. 1698. szeptember fol. 626r: a dolog pikantériája, hogy Lachewitzet édesanyja kérésére küldték el Karlócára.; Band 404. Reg. 1698. szeptember 25. fol. 399v: „Lachewiz wird, alß türkhfischer] dollmätsch zum fridens congress nacher Carlowiz beordret. " 183 ÖStA KA HKR Protokollband 407. Reg. 1699. július 26. fol. 385v 184 ÖStA FHKA Familienakten L-2 185 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 933. Exp. 1679. július fol. 426r 186 ÖStA KA HKR Protokollband 375. Reg. 1687. március 7. fol. 128r 187 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 971. Reg. 1687. április 4. fol. 201r-v 188 ÖStA KA HKR Protokollband 375. Reg. 1687. szeptember 1. fol. 400v 189 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 977. Exp. 1689. július 14. fol. 398r 190 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 152. Konv. 3. fol. 129r 191 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 953. Exp. 1683. április 22. 345r; Kuniz korábban, testvérével együtt, a Keleti Kereskedelmi Társaság részvényesei közé tartozott. így nyerte el
