Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1200 KEREKES DÓRA tén francia származású François Mesgnien de Meninski került.36 A császári főtolmács feladata sokrétű volt: az udvari hivatalok sokszor kérték véleményét, állásfoglalását török ügyekben, és jó szolgálatot tett olyankor, ha a szultán vagy a budai pasa küldötte Bécsben tartózkodott. Ennél is fontosabb, hogy az oszmán földön tartózkodó követhez neki volt joga futárt küldeni, akiknek munkájáért, fizetéséért, megbízhatóságáért felelt. A diplomáciai levelezésen túl ő fogalmazta meg a követutasításokat, és ő felelt a követség, a futárok és a tolmácsok pénzügyeiért is.3 7 D'Asquier-nek és utódjának is feladata volt, hogy a „titkos levelezők" munkáját felügyelje, koordinálja,3 8 és ő tartotta a kapcsolatot a mindenkori követtel is. Ebből következik, hogy a rejtjelezett levelek a császári és a,haditanácsi utasításokkal tőle indultak, és hozzá érkeztek be. A mellette dolgozó tolmácsok, írnokok kódolták és dekódolták a beküldött jelentéseket, így d'Asquier is, Meninski is hatalommal bírt. Egyrészt ismerték a keleti ügyekben használatos kódot, másrészt viszont — mivel a jelentésekből kivonatokat (Extrakt, estratio) készítettek — megszűrték a beérkező híreket. Emiatt oszmán ügyekben jelentős befolyásfeal rendelkeztek. A főtolmácson kívül más tolmácsok is tevékenykedtek a Haditanácsban, a végvárakban és a konstantinápolyi követségen. A Haditanácsban elsősorban a főtolmács munkáját segítették. Itt tevékenykedett a fentebb már említett Heinrich Julius Ferdinand Wogin egészen 1694 novemberében bekövetkezett haláláig. A végvárakat tekintve csak a jelentősebbeknek volt az Udvari Kamara által fizetett, és a Haditanács felügyelete alá tartozó tolmácsa. Ilyen volt Győr, ahol Zemper 1678. évi leváltását követően Johann Heinrich Boringert vették fel.39 A konstantinápolyi követség tolmácsait —-mint fentebb szó volt már róla — ebben az időszakban a követ házában, egy jól tudó tolmács és/vagy egy török hodzsa képezte. Miután tolmácstanoncként bizonyították rátermettségüket, vagy a császárvárosba kerültek, vagy megmaradtak a követségen. A visszafoglaló háborúkat megelőzően Konstantinápolyban három jelentősebb tolmács működött: Marc'Antonio Mamucca della Torre, Giorgio Cleronome (mh. 1696. szeptember és 1697. március között) és J(o)an(n)aki Porphyrita. Mellettük tevékenykedett még Johann Heinrich Boringer, Johann Adam Lachewitz, Giorgio Ridolfi d'Aleppino (mh. 1681. június-november) és Pantaleone Cleronome (Giorgio testvére, mh. 1691. január-február). Tolmácstanoncként Bartholomeus Huber (1688 májusában fogságba esett), Heinrich Christoph Schwegler, valamint Christian Esaid Pezelli (mh. 1683 végén) működött. Amikor 1683-1684-ben a Szent Liga háborút indított az Oszmán Birodalom ellen, az összes tolmácsot visszahívták Bécsbe. Az idők folyamán többen közülük elhunytak, míg mások helyére újoncokat vettek fel: Leopold Mamucca della Torrét 1684. január l-jén, Petrus Dabba de Sumagnit 1684. március 14-én, Christoph Mamucca della Torrét 1686. február 10-én, Giuseppe d'Az(z)ariát 1686-ban, Michael Tallmannt és Alvise Woldét 1691. augusztus 9-én, Wolfgang Zacharias 36 Meienberger, 1973. 80-81. 37 Hiller, 1998. 213. 38 Teply, Karl: Johannes Diodato. Der Begründer des Wiener Kaffeehauses. In: Handes Amsorya. Zeitschrift für armenische Philologie, 1974. 240. 39 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 164. Konv. 5. fol. 169v-170r
