Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1187 tisztviselőket, akik a tizenöt éves háború végeztével még hosszú időn át, a harmincéves háború első éveiben is az osztrák Habsburgok szolgálatában álltak. így nem esett szó például a magyar történeti szakirodalomban a Bocskai-felkelés, illetve Bethlen első hadjáratai kapcsán gyakran említett Henri Du Valról, Dampierre grófjáról ( 1580-1620),1234 vagy Gilbert de Saint-Hilaire-ről, a bécsi Arzenál kapitányáról/35 Ε hiányosságok ellenére úgy vélem, hogy sikerült megfelelően alátámasztanom azt a bevezetőben megfogalmazott állításomat, amely szerint Lotaringia, különösen az ott felfogadott katonaság és néhány főtiszt fontos szerepet játszott a tizenöt éves háborúban. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy Lotaringián vagy Lotaringiához (is) kötődő nemeseken és főtiszteken keresztül franciák, vallonok, sőt itáliaiak is kerültek császári szolgálatba. Ε jelentős részvétel és mozgósítási képesség magyarázatára, úgy vélem, több tényezőt is sikerült megragadnom. Egyfelől azokat a specifikus politikai érdekeket, amelyek a lotaringiai herceget, III. Károlyt, arra ösztönözték, hogy a Birodalom iránti lojalitását II. Rudolf toborzó tisztjeinek támogatásával is kimutassa. Másrészt azt, hogy a lotaringiai nemesség számára fontos volt, hogy szűkebb pátriája határain túl, akár Magyarországon találjon maga számára „munkaalkalmat", illetve azt, hogy ehhez akkor éppen a-megfelelő „munkaerő" is rendelkezésre állt, hiszen a hercegségben és környékén viszonylag könnyen lehetett felfogadni nagy tömegben harcedzett katonákat. Ez a szerepvállalás a török elleni háborúban az osztrák Habsburgok és a nagyhatalmak közé szorult Lotaringia, illetve a lotaringiai nemesség egyes családjai között egyesek számára a régi kapcsolat megerősíttését, másoknak egy új kezdetét jelentette. Többen a „hoszszú háborút" követően is a Habsburg császárok szolgálatában maradtak. A harmincéves háború pedig olyan új fejezetet nyitott Lotaringia és az osztrák Habsburgok kapcsolatában, amely egyben logikus folytatása is volt ezen előzményeknek. IV. Károly hercegnek (1624-1675) súlyos árat kellett fizetnie nyíltan franciaellenes politikájáért. Országa tartósan a nagy nyugati szomszéd megszállása alá került, s ő maga — nemessége jelentős részével — száműzetésbe vonult. A spanyol és az osztrák Habsburgok segítségét remélve hatalma visszaszerzéséhez, s nem utolsó sorban megélhetési szempontoktól is vezéreltetve, afféle condottiere-ként állította szolgálatukba személyét, vagyonának megmaradt részét, s főleg alattvalóit.236 A 17. század háborúiban így a nemesi családok egész sorában alakult ki a Habsburg császárok szolgálatának nemzedékről nemzedékre szálló tradíciója Lotaringiában, s ez a későbbiekben mind Magyarország, mind a Habsburgok és a hercegi dinasztia szempontjából sorsdöntő módon fonta egymásba a kis határtartomány és a dunai monarchia sorsát. LOTHARINGIA AND THE FIFTEEN YEARS' WAR by Péter Sahin-Tóth (Summary) The Lotharingians who fought in the multinational Christian army during the Fifteen Years' War (1593-1606) played a much more important role than the one justified by the size, population 234 A Du Val-Dampierre család szintén kitűnő példája a kettős kötődésű champagne-lotaringiai nemességnek. Hasznos összefoglalás pályafutásáról: Pálffy-Perger·. i. m., 220-222., illetve lásd még a következő lábjegyzetet. 235 Rövid életrajzi összefoglaló róla és leszármazottairól: Jankó, Wilhelm Edlen von·. Heinrich Du Val Graf von Dampierre, Freiherr von Mondrovillia, kaiserlicher General-Feldwachtmeister, Kämmerer, Kriegsrath, Ritter des Ordens de Santa Militia und Oberst Inhaber eines Cürassier-Regiments. Ein Beitrag zur geschichte der I. Periode des 30jährigen Krieges. In: Mttheilungen des k k Kriegs-Archivs 1. (1876). 79-81. 236 Fulain, Jean-Charles: Le duc Charles IV de Lorraine et son armée 1624-1675. Metz, 1997.
