Századok – 2004

Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149

LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1185 vele 1603 őszén, illetve a hadjáratot követően Bécsben vagy Prágában, s amelyeket emlékirataiban ifjúkorára visszatekintve hosszan és kedvtelve ecsetel."' Fontosabb az a tény, hogy nem lett volna ellenére, ha a következő hadjáratban immár egy rangjához illő tisztségben szolgálhat Magyarországon. Ha hihetünk beszámolójának, minden oka megvolt arra, hogy effajta reményeket tápláljon, mert a császár is fogadta Prágában, s mint írja, „igen jóindulatúan bánt velem, mondván, hogy jól ismeri családomat, amely mindig hűen szolgálta királyi [sic] házát, s hogy rólam is jó híreket hallott az utolsó magyarországi hadjárattal kapcsolatban, s ha valamilyen tisztségre pályáznék, szívesen megadja számomra."222

Úgy tűnt, hogy a Rheingraf-kompániák parancsnoki tisztét kapja meg, és ha újabb lovasokat tud felfogadni, egy teljes lovasezrednek parancsolhat, akárcsak korábban Mercoeur herceg.2

2

' Állítólag Bestallung-ot is kapott, illetve elismervényt, hogy toborzását Lotaringia birodalmi hozzájárulásának terhére finanszírozhatja. 1604. április 8-án el is utazott Prágából, hogy hozzákezdjen a katonafogadáshoz.224

Útba ejtette Münchent, ahol a bajor herceg is fogadta, és biztosította, hogy szívesen rábízná a bajor birodalmi kerület által toborzott gyalogezred vezetését a következő magyarországi hadjáratban.22

1

" Bassompierre így máris két tekintélyes parancsnoki poszt várományosa volt, mégsem tért vissza Magyarországra. Távolléte alatt egy családját anyagi szempontból érzékenyen érintő ügyben a király a Bassompierre-ek ellen ítélt, mert azt hitte, hogy François és a sértődöttségében a flandriai spanyol sereghez szerződő Jean végleg a Habsburgok szolgálatába álltak. François-nak tehát döntenie kellett, és ő a francia oldalt választotta. „Kibékült" IV Henrikkel, a császárt pedig értesítette, hogy magánügyei miatt nem tud szolgálatába lépni.22

" Claude de Lorraine, Joinville (1612-től Chevreuse) hercege igazi „enfant terriblenek" számított IV Henrik udvarában "'Miután több párbaja és botrányos szerelmi ügye után 1602-ben kiderült, hogy gyanús kapcsolatokat tart fenn a spanyolokkal, IV Henrik — mivel a Guise család egyik tagját ekkor mégsem lehetett lecsukni — néhány hónapos száműzetésre ítélte.228

A büntetésnek viszont tisztes színezetet kölcsönzött a (király által) választott úticél: a hercegnek Magyarországra 221

Bassompierre: i. ra., 105-143. 222

Bassompierre: i. m., 136-137. / 22,1

Bassompierre: i. m., 137-38. Érdemes megemlíteni, mert Bassompierre beszámolójának hitelét is erősíteni látszik, La Croix nevét (keresztnevét Bassompierre nem említi), akiről azt állítja, hogy őt nevezte ki Champgaillard helyetteséül az egyik kompánia élére (hozzá téve, hogy „azóta ezredes lett belőle" [ti. u.azon kompániáké]). Több mint valószínű, hogy ugyanarról a személyről van szó, azaz Jean de La Croix kapitányról („cy devant Capitaine de Chevaulx legers en Hongrie"), akit Π. Henrik lotaringiai herceg 1609-ben a szolgálatába fogadott. Nancy, AD M-et-M, Β 1321, s. fol. (1609. márc. 14.) 224

Bassompierre: i. m., 143. Bassompierre előadását, de legalábbis azt, hogy számoltak vele, mint a „külföldi lovasság lehetséges parancsnokával" megerősíti: ÖStA KA HKR- Wien Akten, Karton 20 Reg. (1604 Feber), n° 91, kelt. és fol. nélk. Lásd alább u.ezt Joinville herceg esetében is. 22;

' Bassompierre: i. m., 144. 226

Bassompierre: i. m., 147., 152-154. 227

Henri de Guise (1550-1588) ifjabb fia, aki 1&78. június 5-én született és 1657. június 24-én halt meg. Életéről lásd Sahin-Tóth: La France et les Francais... i. m., 442. 228

A botrányok közül a legsúlyosabbnak — legalábbis az uralkodó szemében — az számított, amikor a király egyik kegyencnőjével Verneuil márkinővel szűrte össze a levet, s viszonyuk 1601 decemberében kitudódott. Már ekkor felmerült, hogy egy időre el kell hagynia az udvart, mégpedig úgy, hogy rokonát, Mercoeurt elkíséri Magyarországra 1602-ben. Mivel a herceg közben meghalt, a király ekkor eltekintett a nevelő célzatú száműzetéstől. Sahin-Tóth: La France et les Français... i. m., 437^42.