Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1181 mányosan felvonulási területnek számított a spanyol hadsereg számára.1 9 '' Ezt tetézte, hogy 1594-től 1603-ig gyakorlatilag minden évben kisebb-nagyobb létszámú katonaság vonult Lotaringiából vagy Lotaringián át Magyarországra. A hadjárásnak kitett városok és vidékek tehát készenlétben kellett hogy álljanak, hogy a várható károk elkerülése végett óvintézkedéseiket időben megtegyék. Ezért volt nagy jelentősége az olyan híradásnak, mint amelyet Mulhouse (Mühlhausen) városa kapott a bázeli polgármestertől és városi tanácstól 1597. április 19-én. A bázeliek arról tájékoztatták ,jó barátaikat és szövetségeseiket", hogy hitelt érdemlő forrásból értesültek 6000, Németalföldről Magyarországra tartó vallon rövidesen sorra kerülő átvonulásáról vidékükön. Mivel információik szerint a katonákat Breisach vagy Colmar környékén mustrálják meg, s ebből a közeli Mulhouse-nak is kára származhat, haladéktalanul értesíteni akarták a mulhouse-iakat, s mint írták, a jövőben is minden erről szóló újabb hírt a tudomásukra hoznak.19 ' A háború elhúzódásával tehát a Lotaringia és Németalföld felől érkező hadak vonulása évente visszatérő gyakorlattá vált. Az érintettek egyre hevesebben tiltakoztak, olykor azzal fenyegetőztek, hogy nem engedik át területükön az idegen katonaságot.1 1 " Egyébként pedig minden követ megmozgattak, hogy kivonják magukat az ezzel járó terhek vállalásából. „Egyes német fejedelmek", akik 1600 tavaszán értesültek Mercoeur és Chaligny csapatainak várható átvonulásáról, rögtön a német birodalmi francia rezidenshez, Jacques Bongars-hoz fordultak tájékoztatásért. A pfalzi választó és az ansbachi őrgróf kifejezetten IV Henrik közbenjárását kérte, azt remélve, hogy Mercoeur katonái így elkerülik területeiket.199 Május második felében az osztrák rendek is akcióba léptek. Elénk levelezést folytattak a prágai Haditanáccsal, és nem is hiába. Elérték, hogy Mercoeur 500 lovasának mustrahelyéül Bécset jelöljék ki. A császár utasítása szerint Mátyás főhercegnek ügyelnie kellett arra, hogy a lovasok „az ország valamelyes megkímélése végett" egyenesen Bécsbe menjenek, és ott a külvárosokban szállásolják el őket.20 0 1602-ben Tilly vallonjainak várható átvonulása váltott ki újabb tiltakozási hullámot, de mindhiába. A birodalmi rendek úgy segítettek magukon, ahogy 196 Parker·. The Army of Flanders... i. m. 55., 59., 61. 197 A levélhez a bázeliek „újságot" is mellékeltek, amelyből a mulhouse-i tanács részletesebben is tájékozódhatott a várható fejleményekről. Cartulaire de Mulhouse... i. m., 371. J. Bongars szerint Strassburgot ezidőtájt ugyanez az ügy, azaz a környékén meginduló toborzás tartotta félelemben. J. Bongars Philipp Camerariusnak, Frankfurt, 1597. április 8. Bongars·. Lettres..., i. m., 564. 198 1597. április elején J. Bongars úgy vélte, hogy „a svábok" megtagadják Boppard és Schönberg csapataitól az átvonulás jogát. J. Bongars Philipp Camerariusnak. Frankfurt, 1597. április 8. Bongars: Lettres... i. m., 564. Schönberg azon aggódott, hogy Boppard zászlóaljai hogyan fognak eljutni Ulmig 1598 júliusában, mert úgy vélte, hogy sem Württemberg, sem más nem engedi át őket szívesen területén. H. R. von Schönberg II. Rudolfnak. Aachen, 1598. július 9. ÖStA KA AFA, Karton 39, 1598/7/1, fol. 297r. A helyiek aggodalma be is igazolódott, mert néhány héttel később, augusztus elején vallonnak nevezett katonák 17 vagy 18 házat gyújtottak fel az Ulm melletti Pfuhlban, mielőtt hajóra szálltak volna. Két gyújtogatót fel is kötöttek. Crusius: Diarium. 2. k. 90., 95. 199 M. Lingelsheim J. Bongars-nak. Heidelberg, 1600. március 19. és 26. Bongars-Lingelsheim: i. m. 111 et 113. IV Henrik J. Bongars-nak, Paris, 1600. március 28. BN F FF 7129, fol. 33. Bongars a pfalzi választófejedelemnek, Strassburg, 1600. április 12. BNF FF 7130, fol. 19. J. Bongars Christian von Anhaltnak, Strassburg, 1600. április 16. BNF FF 7130, fol. 21-22. J. Bongars Philippe Du Plessis-Mornay-nak, Strassburg, 1600. április 23. Du Plessis-Mornay: i. m. 368. IV Henrik J. Bongars-nak, Fontainebleau, 1600. április 29. BNF FF 7129, fol. 38. 200 ÖStA KA HKR-Prag Prot. Bd. 136 (1600) Reg-Exp, fol. 28v és 29r (máj. 19., 22. és 23.).