Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
t LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1173 Mercoeur új igényekkel állt elő. 1601. április 12-én kiadott új Bestallung-ja megújította fő hadparancsnok-helyettesi megbízását, és javadalmazását is megemelte. Ismét 1000 lovas (felerészben kürasszírok, felerészben lovas lövészek) felett rendelkezett.142 Ugyanakkor a császár megtagadta tőle az előző évben féltestvére által vezetett gyalogezredet, illetve, hogy „kísérete" (Aufwärtter) fizetését a kincstár kötelező érvénnyel magára vállalja.14 ' A herceg egyébként már februártól aktívan bekapcsolódott a következő hadjárat előkészítésébe. Javaslatot tett a vezérkari posztok betöltésére, és a hadsereg ellátásának jobb megszervezésére.14 4 1601 tavaszán ő is részt vett a törökökkel folyó békealkudozások irányításában, de feltehetően hosszabb időre nem hagyta el Bécset.14 5 Csalódottan vette tudomásul, hogy megosztják a rendelkezésre álló erőket, s neki várhatóan csak védekező feladat jut a Duna mentén, míg Ferdinánd főherceg pápai segélycsapatokkal megerősített serege megkísérli Kanizsa visszafoglalását.146 A körülmények úgy alakultak, hogy az elkövetkező hadjáratban mégis ő aratott dicsőséget. Mercoeur valószínűleg szeptember első napjaiban érkezett serege komáromi táborába, ahonnan Székesfehérvár ostromára indult. A várat szeptember 20-án rohammal vették be a keresztény csapatok,1 4 ' majd kisebb-nagyobb ütközetekben október 10-e és 25-e között Jemiscsi Hasszán nagyvezír serege ellen is meg tudták tartani szerzeményüket.14 8 A hadjárat végeztével Mercoeur haza akart utazni, de Prágán keresztül, hogy a császári udvarban megállapodjon következő évi megbízatása feltételeiről.14 1 ' Némi huzavona után elérte, hogy a császár fogadja és a kihallgatás, legalábbis a francia rezidens, Guillaume Ancel, beszámolója szerint jó hangulatban zajlott, s a legszebb reményekre jogosította fel a herceget. Február l-jén távolembe is vette döntésénél. II. Rudolf Mátyás fhg.-nek, Prága, 1601. január 9. ÖStA KA HKR-Wien Akten, Karton 11 Reg. (Jänner), n° 147, fol. 16r. Maga a herceg ezidőtájt ki sem mozdulhatott Bécsből, mert 1601 első két hónapjában hosszan betegeskedett. Mercoeur intendánsához La Porte-hoz, 1601. február 24. BIFr Coll Godefroy 263, fol. 37. 142 Az 1000 lovas a Magyarországon telelő három régi francia és négy vallon kompániából és 300 újonnan toborzandó kürasszírból tevődött össze. Egyébként a négy vallon kompániáról 1601 végén a Haditanács megállapította, hogy Erdélyben szolgálnak, azaz sosem álltak Mercoeur közvetlen parancsnoksága alatt. ÖStA KA HKR-Wien Bd 206 (1601) Exp, fol. 649r (dec. 20.). Az őszi székesfehérvári hadjáratban tehát a herceg hat lotaringiai (avagy francia) kompániája vett részt. ÖStA KA HKR- Wien Akten, Karton 12 Exp. (September), n° 50, fol. 1-5. 143 A Mátyás főherceg és Mercoeur közötti alkudozás részleteiről lásd Sahin-Tóth·. La France et les Français..., i. m., 336-340. Mercoeur egyébként nem nyugodott bele, hogy igényeit csak részben teljesítették. Tovább próbálkozott, főként a gyalogezred megszerzésével, de mindhiába. Lásd U.o., 344-345. 144 Részletesen lásd Sahin-Tóth·. La France et les Français..., i. m., 340-343. 14° Távollétéljen a Magyarországon állomásozó császári csapatokat Seyfried von Kollonitsch irányította. ÖStA KA HKR-Wien Akten, Karton 13 Reg. (Juni), n° 129, fol. 1-2. (Bécs, 1601. június 28.). 146 Nicolas de Baugy (ekkor a prágai francia rezidens mellé beosztott diplomata) Boisdauphin marsallnak. Prága, 1601. május 7. BNF FF 3348, fol. 125. Mercoeur La Porte-nak, Bécs, 1601. augusztus 4. BIFr Coll. Godefroy 284, fol. 45-46. 147 Az ostromról és Mercoeur szerepéről lásd Sahin-Tóth: La France et les Français... i. m., 350-354., illetve Tóth S. L.: i. m., 327-340. 148 Sahin-Tóth·. La France et les Français..., i. m., 356-359. 149 A hadjárat végeztével Mercoeur Mátyás főherceg kíséretében tért vissza Bécsbe, ahol a lakosság november 12-én nagy ovációval fogadta ünnepélyes bevonulásukat. ÖStA KA AFA, Karton 41 1601/13/1, fol. 214v-215r . Az esemény visszhangjáról lásd Sahin-Tóth: La France et les Français..., i. m., 361-362.
