Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1151 lyok oldalán. Személyesen vett részt XII. Lajos (1498-1515) 1509. évi itáliai hadjáratában és a Velence ellen vívott agnadellói csatában,9 majd mind ő, mind testvére, Claude, kitüntették magukat a svájciak elleni győztes marignanói ütközetben (1515. szeptember 13-14.).10 A Lotaringiai dinasztiának francia oldalágai is keletkeztek a 16. században. Antal két testvére, Jean de Lorraine metzi püspök és Claude de Guise is a francia udvarban futott be szép egyházi illetve katonai és politikai karriert. A püspök a francia király legbefolyásosabb tanácsadói közé számított 1530-tól 1550-ben bekövetkezett haláláig. A francia király jövedelmező benefíciumok egész sorával (9 püspökség és hat apátság, köztük a koronázó joga miatt nagy tekintéllyel bíró reimsi érseki szék illetve a lyoni érsekség) halmozta el. Egyébként 1518-ban ő kapott elsőként a dinasztiából bíborosi címet." II. René ötödik fia, Claude de Guise (1496-1550), örökölte apja franciaországi birtokait, köztük a két legjelentősebbet, a pikárdiai Guise és Aumale grófságot. Tizenkét éves korában került XII. Lajos udvarába, és bátyjához hasonlóan a királyi dinasztia oldalágába nősült be. A marignanói ütközetben tanúsított hősiessége kivívta I. Ferenc (1515-1547) megbecsülését, majd a királyság északkeleti határainak védelmében szerzett újabb érdemeket. Az uralkodó éppen ebből kifolyólag bízta rá a kulcsfontosságú, Lotaringiával szomszédos határtartomány, Champagne kormányzói tisztét (1524. május 18.). Ettől kezdve a 16. század folyamán Champagne, ahol uradalmaik többsége feküdt, vált a Guise-ek társadalmi és politikai hatalmának bázisává három egymást követő nemzedéken át. A helyi nemesség jelentős számban csatlakozott klientéliájukhoz, mert mintaképet, igazi vezért látott bennük, akik dicsőséget és nyereséget hozó háborúkba vezették, s akik békében és háborúban egyaránt hatékony patrónusnak bizonyultak a francia udvarban.12 Claude szolgálatait I. Ferenc hercegi címmel és pair-i ranggal is honorálta, ami a francia királyi hercegekkel emelte egy sorba a lotaringiai hercegfit (1527.). Tekintélyét és befolyását tovább növelte, hogy lánya Mária 1538-ban feleségül ment V Jakab skót királyhoz (1513-1542), s ezzel immár közvetlen rokonságba került egy koronás fővel. Tizenkét gyermeke, majd azok leszármazottai valóságos klánt alkottak a királyi udvarban, és a következő évtizedekben meghatározó szerepet játszottak a királyság politikai életében.13 A dinasztia másik francia mellékágának alapítója Nicolas de Lorraine, Vaudémont grófja (1524-1577), a mindössze egy évig uralkodó I. Ferenc herceg öccse volt. Bár a Guise-ekéhez mérhető komoly tisztségekre, politikai befolyásra nem 9 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 471-472. 10 Calmet: Hist, de Lorraine... 5. köt., 477-478. 11 A bíborosi cím a következő nemzedékekben is kijárt a hercegi család, illetve francia oldalága, a Guise család egy-egy ifjabb férfi tagjának. Calmet·. Hist, de Lorraine... 5. köt., 583. Lemonnier: Charles VIII..., 223. Constant·, i. m., 20. Jacquart Jean: François Ier . Paris, 1994. (2. kiad.) 107. A dinasztia bíborosai a 16. században: II. René herceg fia Jean (megh. 1550), Claude de Guise fiai Charles (1524-1574) és Louis (1527-1578), III. Károly herceg fia Charles (1567-1607), François de Guise (1519-1563) fia Louis (1555-1588). 12 Bourquin, Laurent: Noblesse seconde et pouvoir en Champagne aux XVIe et XVIP siècles. Paris, 1994. 26., 61., 68., 70. A Guise-ek birtokairól lásd még Constant·, i. m., 52-53. 13 A „klán" feje Claude után legidősebb fia, a sikeres hadvezér François de Guise (1519-1563), majd ennek elsőszülöttje Henri de Guise (1550-1588) lett. A Guise-ek történetének legutóbbi összefoglalása: Constant, Jean-Marie: i. m., passim.
