Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1144 KENYERES ISTVÁN rádi királyi „magánuradalom" részét képező — birtokokat Komáromhoz rendelték. Ezekkel a hódoltsági birtokokkal együtt Komárom uradalma már jelentősnek volt mondható, és a birtokbővítés kompenzálta az uradalomhoz ténylegesen tartozó települések pusztulását.19 8 Az uradalom igazgatásának főbb sajátosságait már ezen folyóirat hasábjain bemutattuk.19 9 Komáromban, lényegében véve, teljesen speciális igazgatási formát honosított meg az Alsó-ausztriai Kamara, amely átmenetet képezett a királyi „magánbirtokok" és a Magyar vagy Szepesi Kamarai birtokok között. Csak Komáromban neveztek ki Burggrafot uradalomigazgatónak, aki, megnevezése ellenére (amely várnagyot jelöl), gyakorlatilag az udvarbíró (provisor) szerepét töltötte be. Mellé kirendeltek ellenőrt is, aki egyúttal a jelentős bevételeket hozó komáromi vám, majd az itt felállított harmincad ellenőreként is funkcionált, tehát itt is — Magyaróvárhoz hasonlóan — összefonódott az uradalom, a vám ég a harmincad igazgatása. A komáromi uradalomnak nem voltak sem jelentős készpénz-, sem terménybevételei. A készpénzbevételek 1528/29-ben 1400 Ft-ot tettek ki, az 1550-es évek közepén pedig alig 1000 Ft körül volt, ez az összeg az 1570-es évekre megduplázódott. A kiadások döntő része pedig a birtokigazgatásra, azaz az udvarbíró fizetésére ment el.20 0 Feltehetjük a kérdést, miért volt célszerű Komáromot továbbra is kamarai igazgatás alatt tartani, illetve miért ragaszkodott ahhoz az uralkodó, hogy a váruradalom az Alsó-ausztriai Kamara felügyelete alá kerüljön? Ezt minden bizonnyal két indokkal magyarázhatjuk: egyrészt a komáromi uradalom talán egyik legfontosabb feladata a császári udvar, valamint a főhercegek udvartartásának vizával és más folyami halakkal való ellátása volt,20 1 de pl. Komá-198 A következő településeket csatolták ekkor a várhoz: a volt visegrádi uradalomból: Szentendre, Pócsmegyer, Budaörs, Budakeszi (a középkorban Alkeszi), Tótfalu, Bogdány, Vácrév, Torda, Kis- és Nagyoroszi, Csík, illetve a királynéi uradalom Óbuda, a Mohács előtt szintén királyi kézen lévő zsámbéki uradalomból Zsámbék, Tök és Perbál, valamint a pilis apát, illetve a fejéregyházai pálosok és budai Szent Zsigmond káptalan birtokában lévő Békásmegyer falvakat. Ezen birtokok csak cenzussal tartoztak Komáromnak. A településekkel együtt ekkor a komáromi uradalomnak 43 birtoka volt. Amikor 1575-ben felvették a komáromi uradalom új urbáriumát, a helyi lakosok tanúvallomásai alapján leírták ezen birtokok 1541 előtti jogi helyzetét: Óbuda, Budaörs, Budakeszi és Csík, Budához, azaz a budai udvarbírósághoz, Szentendre és a Szentendrei-szigeten lévők pedig visegrádi királyi várhoz, míg a zsámbékiak a helyi királyi vadászkastélyhoz szolgáltak, a két Oroszi 1541 előtt ajtónállókat tartozott adni a királyi várba. Ezeket az adatokat, tekintettel arra, hogy alig egy emberöltőnyi távolból vették fel, elfogadhatónak tarthatjuk. Urbar über die Herrschafft Comorn 1575. ÖStA HKA VUG RN 46. A. fol. 1-42. Vö. L. Gál Éva: Az óbudai uradalom a Zichyek földesurasága alatt, 1659-1766. Bp. 1988. 31-32.; Szakály Ferenc: A hódolt megye története. Pest megye monográfiája. I. köt. i. m. 420-421. Igen érdekes, hogy milyen jogcímen kapcsolták ezen birtokokat Komáromhoz, erről így ír a komáromi udvarbíró: „Mein Hansen Täczgern Römische Khayserliche Maiestät burgrafen zu Comorn beschreibung der dörffer so zu der Cron Hungern gehörig und zum haus Tottes gediennt aber nach verlierung bemelts Tottes von Höchsgedachter Rom. Khay. Maiestät zum schloss Comoren allergenedigist verordennt worden anno im neunundsechzigisten. 1569." ÖStA HKA VUG 35. Β. 5. füzet. 199 Kenyeres I.: A végvárak uradalmainak i. m. 1378-1381. 200 A legjelentősebb bevételt a vám hozta, ez éves átlagban a jövedelmek több mint felét (50-60%) tette ki. A második helyre a kocsmáitatás került (15-20%), a harmadikra pedig a Tatától átkerült birtokok cenzusa (8%). Az udvarbíró évi 600 rajnai Ft-os bevétele az 1560-70-es évek fordulóján az uradalom bevételeinek 40%-át vitte el. Ld. 197. jegyz. 201 V ö Takáts Sándor: A komáromi vizahalászat a XVI. században. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 4. (1897) 425-445., 485-509. Erre vonatkozó adatok nagy számban találhatók a komáromi uradalom számadásaiban, illetve az Alsó-ausztriai és az Udvari Kamara által kiadott, a komáromf
