Századok – 2004

Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89

112 DEMÉNY LAJOS bevezetések és zárószavak teljes szövegét, mégpedig az 1600-ig terjedő nyomta­ványokét eredeti cirill betűkkel, az 1600. utániakat fonetikus átírásban, az ószláv, görög, latin vagy más nem román szövegeket meg román fordításban is és végül a fejlécek, záróvignetták, kezdőbetűk, képek és egyéb díszítések hű hasonmását, még a vörös-fekete nyomásúakét is, sok munkának meg egész lapját, pompás reprodukciókban". A bibliográfiai leírással kapcsolatban Veress azt emelte ki, hogy a kiadvá­nyok tudományos ismertetése „kifogástalan, mert a Bianu-féle Bibliográfia felso­rolja még az egyes ívek és fogások lapszámát s azt is, hány soros". A kutatások szempontjából oly fontos kérdésekről, mint a nyomdahibák jelzése, a nyomtatvá­nyok papírjának vízjele és a teljes szakirodalom felsorolása sem kerülte el Veress figyelmét, amikor Bianu és Hodo§ munkáját ismertette. A „mű szerzői — emelte ki beszámolójában Veress — megemlítik... a nyomdász esetleges hibáit, követke­zetlenségeit és ismertetik egyúttal a képeket; a könyvek tartalmának méltatásán kívül meddig megtaláljuk benne nemcsak a vonatkozó irodalmat, hanem gyakran az egyes példányok származása, előkerülése, esetleges hatása és elterjedése tör­ténetét is. S hogy mindez mily gonddal és részletességgel történt, megítélhető abból, hogy az 551 lapnyi könyvben mindössze 176 könyv és nyomtatvány ismer­tetése fért el, 282 illusztráció kíséretében". Összegezve mindezeket, Veress így zárja meleghangú ismertetését: „Ez az ekként megcsinált s minden tudományos és művészeti igényt kielégítő Bibliográfia oly teljességében mutatja be a benne leírt könyveket, mintha azokat az olvasó maga használná, sőt minden vonatkozó adalékot és utalást megtalál róluk benne, az így keletkező kép még annál is vilá­gosabb, melyet maguk a régi könyvek nyújtanak".47 Bianu és Hodo§ bibliográfiája adatainak tükrében és saját kutatásai alapján Veress bemutatta a román könyvnyomtatás történetét 1508-tól a 18. század ele­jéig. Románia területén Târgovi§te városában, a vajda akkori székhelyén, 1508-ban állította fel Macarie szerzetes az első nyomdát, melyben 1512-ig három ószláv nyelvű egyházi könyvet adott ki. A 16. század végéig egész Havaselvén, a bukaresti és târgovi§tei nyomdában még hat nyomtatvány látott napvilágot, kizárólag ószláv nyelven. Moldvában csak a 17. század derekán állították fel az első nyomdát, s így a 16. századi román cirill betűs könyvek zömmel az erdélyi (szebeni, brassói, gyulafehérvári, szászsebesi és szászvárosi) nyomdákból kerültek ki. A több mint 40 nyomtatvány nagyobb része itt is ószláv nyelvű, de jelentős már a román nyel­vűek száma is. Mind Bianu, mind pedig Veress többször figyelmeztetett az erdélyi magyar, román és szász nyomdászok és könyvkiadók szoros együttműködésére. A többi között arra is, hogy a 16. század végéig a kolozsvári Heltai és Hoffgreff nyomdákban több mint 200 könyv között egy latin betűkkel szedett román könyv is található, s hogy Heltai 1550-ben magyarul megjelent Mózes öt könyvét 1582-ben felhasználták a szászvárosi román Palea kiadásánál. Veress 1910-ben megjelent tanulmánya után is többször visszatért a könyv­történethez. Báthory Endre fejedelmi könyvtárának jegyzékét a lengyelországi levéltárakban feltárt anyag alapján tette közzé. 1926-ban a Revista Arhivelor első évfolyamában részletes beszámolót nyújtott az Erdélyben kiadott román nyelvű 47 Erdélyi Múzeum. 1910. 143-144.

Next

/
Oldalképek
Tartalom