Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
110 DEMÉNY LAJOS dezte a különösen sok megpróbáltatáson átment székely társadalom különböző rétegei közötti viszonyt. Bethlen a Porta teljes bizalmát bírta, s ez uralomra jutásának idején roppant fontosságú volt, mert az ország a hosszas háború és még hosszabb belső küzdelem során elerőtlenedett. Vigyázott viszont arra, hogy a Porta támogatása ne Erdély kárára, hanem csakis gyarapodására váljon. Nem vette le figyelő szemét a Habsburgok terjeszkedő politikájáról, amely annyi pusztulást és keserűséget hozott már addig is e kicsiny országra s népeire. Kereste a szövetségeseket, kapcsolatokat épített ki a távoli Angliával, Svédországgal, Hollandiával, tehát a Habsburgok ellenfeleivel Nyugaton, de a Moszkvai Nagyfejedelemség sem kerülte el figyelmét. Az már aztán éppen magától adódott, hogy a szomszéd Havaselve és Moldva vajdáival a békés viszonyt szilárdítsa. Együttműködött velük mind a Portával szembeni politikában, mind a bármely irányból jelentkező külső veszéllyel szemben. Ezeket a gazdasági, kereskedelmi és politikai kapcsolatokat tükrözték az addig is közzé tett oklevelek, de Veress újabb okmánytára is. A IX. kötetben először megjelent 240 Bethlen kori oklevél gazdag információkban és méltán váltotta ki a román történészek érdeklődését is. Különben Veress nem a két világháború közötti bukaresti oklevéltára kapcsán foglalkozott először Bethlen Gábor rendkívüli egyéniségével és személyiségével. Már 1914-ben terjedelmes tanulmányt közölt az Erdély Múzeum folyóiratban Bethlen Gábor fejedelem ifjúkora címmel. A dolgozat mellékletében 36 Bethlentől származó vagy rája vonatkozó kiadatlan oklevelet tett közzé. Tanulmányában a többi között ezeket írta: „Bethlen Gábor a Maros jobb partján fekvő hunyadmegyei Hlye nemesi udvarházban született 1580-ban. Illyét apja, az Erdélybe költözött Bethlen Farkas 1576 elején kapta Báthory Istvántól, a Bekes Gáspár elleni csatában való részvétele jutalmául, miután ősei jószága, a temesmegyei Iktár és más birtoka már török kézre jutott". Édesanyja, gyergyószárhegyi Drusiánna, miután férjét veszítette, 1592-ben az ifjú Bethlen Gábort hazavitte és Gyergyóban meg Csíkban neveltette a székelyek között. Veress megemlítette továbbá, hogy Bethlen részt vett az 1595. évi havaselvi törökellenes hadjáratban, s a századforduló minden nagyobb változásokat hozó fontosabb eseményében. Előbb a Basta ellen vívott küzdelmekben, aztán Bocskai oldalán, majd Báthory Gábor diplomatájaként tölti közéleti pályafutását 1613-ig, amikor Erdély fejedelmévé választották. Világot látott diplomata, jó tollforgató és kitűnő hadvezér került a fejelemi székbe, akinek meglepő érzéke volt a gazdasági kérdésekhez is. Cikkében Veress a fejedelemválasztás pillanatáig kísérte el hőse életűtját. Veress oklevéltárának utolsó két kötete az Erdély, Havaselve és Moldva közötti kapcsolatok történetére nyújt gazdag anyagot a két Rákóczi György, Matei Basarab, Constantin íjerban és Radu Mihnea havaselvi, valamint Vasile Lupu és Gheorghe §tefan moldvai vajda idejéből. Bár a kiadványt nem egyszer érte — különben nem mindenben alaptalan — bírálat mind a román, mind a magyar történészek részéről az oklevelek lemásolásába becsúszott pontatlanságok miatt, elmondhatjuk, hogy a megjelent értékelések zömében elismerő kicsengésűek voltak. Veress Endre kutatói életútjának legrangosabb teljesítményét ma is a két történetírás az együttműködés kimagasló termékeként tartja számon.
