Századok – 2004

Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005

1050 PÁLFFY GÉZA názás esetén az uralkodó fején, királynéi szertartáskor viszont a nádor kezében „érkezett" a terembe; legalábbis 1638-ban Mária Anna bankettjén már így volt.221 Azaz a nádor ez időre ebben a funkcióban is átvette az esztergomi érsek korábbi szerepét, ami a fentiekben elmondott változások ismeretében teljességgel érthető. Amennyiben a teremben mindent előkészítettek, először a lakomát szemlé­lők népes csoportjának tagjai (a bécsi miniszterek, a főbb udvari tisztségviselők, a titkos tanácsosok, az aranygyapjas lovagok, a kamarások, az udvarhölgyek és ter­mészetesen a magyar előkelők), majd az asztalhoz ülő követek érkeztek a terem­be. Az éppen megkoronázott magyar uralkodó (trónörökös) általában legutoljára — a császári párt követően — a magyar udvar- és főkamarásmester vezetésével és a nádor, illetve a koronaőrök kíséretében vonult be a terembe. Miként ez már 1490-ben szokásban volt, a 17. században is a Szent István korából származó pa­lástban érkezett, és ebben maradt végig a lakoma alatt is. A hatalmas palástban történő mozgásban továbbra is a főkamarás segítette, aki emellett szükség esetén székét is mozgatta.22 2 A palást alá azonban mindig magyaros ruhába öltözött, aminek szintén komoly szimbolikus jelentőségé volt.22 3 A császár és a császárné ugyanakkor saját udvarmestereik kíséretében hagyományos császári ornátusaikban jöttek a terembe. Az utóbbi hatalmas uszályát udvarmesternője (Obersthofmeistenn) vezetésével udvarhölgyei tartottak.22 4 221 „Corona Hungáriáé deffertur per palatinum in hospitium Suae Maiestatis ..." MOL Ν 114 Köt. 1. fol. 111. 222 Miként az 1618. és 1647. évi ordók ezt elő is írták számára: „a latere Suae Maiestatis Regiae manebit". MOL, Magyar Kamara Archívuma, Ε 142, Acta Publica Fase. 10. Nr. 9/1. és OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 76., valamint „der cubiculariorum magister den sessl gerukht" ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 7. fol. 149. (1712) 223 Erről az irodalom eddig II. Mátyás 1608-ban és III. Ferdinánd 1626-ban készült portréja (metszet ill. festmény) alapján tudott (Buzási Enikő·. III. Ferdinánd mint magyar király [Justus Sustermans ismeretlen műve az egykori Leganés gyűjteményből], A Magyar Nemzeti Galéria Év­könyve 1991. 149-158.), de egészen bizonyos, hogy a magyaros ruha viselete a koronázások alatt már a középkorban is szokásban volt, hiszen 1563-ban már Miksa, majd 1572-ben Rudolf is hosszú, vörös magyar köpenyt viselt a palást alatt, miként 1608-ban II. Mátyás is dolmányba és mentébe öltözött. Sőt, amikor 1292-ben komolyéin aktuálissá vált Martell Károly salernói herceg magyar ki­rálysága és megkoronázása, apja, II. Anjou Károly nápolyi király már intézkedett a herceg díszru­háinak magyar módra történő elkészítéséről: „vestem vnam de samito rubeo, laboratam auro traceo ad diuersa opera, ornatam pelle vtriae ad modum Vngaricum". Magyar diplomacziai emlé­kek az Anjou-korból. Szerk. Wenzel Gusztáv. I. köt. Bp. 1874. (Monumenta Hungáriáé Historica IV: Diplomacziai emlékek I.) 93.: Nr. 114. (A forrásra Zsoldos Attila hívta fel figyelmemet, amit kü­lön köszönök.); az említett 16-17."századi adatok: 1563: „in ainem lanngen, rotten, karmesinen, enngen rockh" Die Krönungen Maximilians 196-197.; 1572: „ain lannger rotter hungerischer rock" H. Lietzmann: Quellen 94., vö. még a másnapi lovagi torna kapcsán (Rudolf és Ernő főherceg „vestiti all'Vnghera"): OSzK App. H. 453. és Thomas DaCosta Kaufmann: Variations on the Im­perial Theme in the Age of Maximilian II and Rudolf II. New York-London 1978. 41.; 1608: „Ire Khönigliche Majestät in ungarischen klaydern, der tolman mit gulden stuckh, der mente aber von feilbraun [sie!] gemasierten samet mit zobel gefiertet" OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 23. és ÖStA HHStA Specialia Fase. 268. [Krönungsakten] fol. 2. ill. „Vngarico habitu preciose vestitus" OSzK App. H. 705/1., vö. még Galavics G.·. A Habsburgok 12. és F. Dózsa Katalin·. A magyar nemesi vise­let mint udvari díszruha. In: Császár és király 23-24. 224 „Ihr Mayestät, die kaiserin war in ihrer vorigen klaidung des quard infants und ohne krön auf dem haupte, dieselbe führete der Fürst von Dietrichstain, und trüge den schwaiff die oberst­hoffmeisterin Gräffin von Rappach." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 30-31. (1681)

Next

/
Oldalképek
Tartalom