Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1047 az asztalnál is helyet foglaló Ernst Adalbert von Harrach bíboros adta át a kéztörlőt. Ezt követően bizonyos átmeneti ingadozás után a 17. század végére az a gyakorlat állandósult, hogy trónörökös koronázásakor az öreg császár- és királynak, valamint feleségének is saját bécsi főudvarmestereik adták át a kéztörlőt, miközben az előbbinek bécsi főkamarása, az utóbbinak pedig főudvarmestere látta el a lakoma alatt a pohárnoki teendőket. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen mindez tökéletesen megfelelt a korabeli bécsi udvari nyilvános lakomák megszilárduló szokásainak.206 Mivel az asztalnál ülők száma — mint láthattuk — nem volt állandó, a többiek kézmosásának, sültjeik felvágásának és italaik átnyújtásának rendjét konkrétan nem szabályozhatták. Altalánosságban mégis elmondható, hogy az uralkodópárnak és a trónörökösnek, valamint az asztal többi tagjának külön-külön mosdókészlete (lavabo) volt, miként az előbbiek felsőbbségét jelezte kizárólag nekik szolgáló előmetélőjük is. Az asztal többi tagjának ugyanakkor általában csupán egy, az asztal vége felé vagy végén álló előmetélője volt. Kivételt pusztán a népesebb asztalok jelentettek, mint például 1687-ben, amikor az uralkodópárnak, József főhercegnek és Mária Erzsébet főhercegnőnek két, valamint a pápai nunciusnak, Kollonitsch bíborosnak, a spanyol és a velencei követnek, továbbá az esztergomi érseknek és a nádornak (azaz hatuknak) összesen szintén két előmetélője volt. Fontos szokásnak számított emellett az asztal többi tagjánál az is, hogy általában a kézmosóvizet öntők látták el az előmetélők, a kéztörlőt átadók pedig a pohárnokok feladatait.20 ' Az étekfogókhoz hasonlóan mindezen asztali szolgálók szintén kizárólag magyar nemesek voltak, de igen megtisztelő feladatuk miatt csakis a politikai vezető réteg krémjéből, azaz a bárók közül kerülhettek ki. Ókét is általában a nádor javasolta, és a 16. századhoz hasonlóan továbbra is elsősorban olyan nemesifjak közül, akik korábban már a bécsi udvartartásban is megfordultak. Ε tekintetben igen érdekes, hogy 1655. június 6-án, Mária Eleonóra királyné pozsonyi bankettjén, Lipót főherceg oldalán Esterházy Pál mint a főherceg kamarása208 látta el a pohárnoki feladatokat (ő szolgált egyúttal Scipione d'Elce pápai nunciusnak is), majd negyedszázaddal később, 1681-ben Eleonóra Magdolna királyné soproni díszebédjén nádorként már az ünnepeltnek öntötte a kézmosóvizet, majd foglalt helyet az asztalnál. Hogy a koronázási lakoma ceremóniáját és a magyar nemeseket nem ismerő idegen követeknek a kiszolgálás rendje ne okozzon problémát, 1655-ben írásban is tudatták velük, hogy kitől kapják majd meg a kéztörlőt és italaikat — így például d'Elce nunciussal Esterházy Pál személyét.20 9 Sőt, 1687-ben a bécsi főudvarmester titkárától latin nyelven pontokba szedve már lakoma alatti feladataikat is megkapták, azaz hogy milyen székbe üljenek, illetve mikor állja-mával megváltozott ceremóniarend összeállításakor: „Herr Margraf von Baden wirdt alßdan Irer Khayserlichen Mayestät etc. das handtpeckh zum waschen, und der cardinal von Harrach das handtuech, dem khönig aber der vorsc hnei de ! herr palatínus und das handtuech der herr palatínus ertzbischoff geben." OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 12. 206 Egy remek példa I. Lipót első esküvőjéről (1666): Bastl-Heiß·. Tafeln bei Hof 188. 207 „Denen übrigen haben geschenckhet, welche da das serviet beym waschen geraichet." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 32. (1681) 208 A frissen kinevezett Esterházy kamarási esküjét március 19-én tette le Pozsonyban. OStA HHStA OMeA SR Eidbücher Kart. 19. Bd. 1. p. 224. és Uo. Bd. 2. fol. 144. 209 ÖStA HHStA AZA Kart. 5. Nr. 4. fol. 222-223.
